Signal sent / A Szignál után
Two neglected issues with that Trump administration chat / A Trump-adminisztráció csevelyének két mellőzött vonatkozása (T. Matura)
By Tamás Matura (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
Many have commented by now on how embarrassing and shocking that Signal group conversation of the highest-ranking US officials was. Those involved have broken a multitude of laws along with the rules of common sense, and, apparently, they have done so without any consequences. They appear to have undermined U.S. national security partly to escape the accountability that would come from properly archived decisionmaking records. And it has become clear, meanwhile, that their aversion, even contempt, for Europe is not just a negotiating tactic, but a sincere predisposition in ignorance of facts. More of the typical criticisms could be mentioned here, but there are two problems that have received less attention so far.
First, it is evident that the decisionmakers involved do not seem to understand what the implications of hegemonic power are. The policies of the second Trump administration have already been rife with contradictions, but it means a different level altogether when they want to strengthen the USA’s status as a world power without being aware of its most basic foundations. Part of which is precisely the role of ensuring the freedom of navigation, which has been the hegemon’s task and privilege for centuries. It is not simply an important interest as Secretary of Defense Hegseth seems to perceive it. When the participants of the “Houthi PC small group” chat are collectively lamenting that no other power is capable of securing the freedom of navigation, they fail to realize that this is precisely the point. If others could also project power into the far corners of the world with such ease, the USA would not be in a hegemonic position. Similarly, if the USA pressured its allies to raise their military spending to 5 percent of their GDP, they would end up having a budget nearly twice as large as Washington’s, and the United States’ current share of nearly 40 percent of the world's military spending would fall to 26 percent. Does U.S. leadership really want others to gain similar levels of might?
Another concerning — albeit highly subjective — observation is that it is strange to see the people involved, many beyond the age of 50, communicating about a bombing campaign with emojis. National Security Advisor Michael Waltz (age: 51) had the following to contribute to the chat at one point:
In that “sentence,” he thus sent a fist bump, a Stars and Stripes, and the sign of burning fire, which seems to make it clear that the nationalist-religious fervour of these people is not on display only for the consumption of the public — they are also blinding each other with it. This is not global power politics, but rather the first chapter of The Handmaid’s Tale. ☹
See also — recent takes at Geo-Polemic on the new U.S. foreign policy:
Washington vs. Pretoria (B. Ntaka)
Of that “Reverse Kissinger” (T. Matura)
The Man in the Wight Castle (P. Marton)
Magyar nyelvű változatban:
Sokan sokféleképpen írtak már arról, hogy milyen sok szempontból kínos és megdöbbentő az amerikai kormányzat legmagasabb rangú tisztségviselőinek egy Signal-csoportban lezajlott beszélgetése. Számtalan törvényt és a józan ész szabályait is megszegték, ráadásul úgy tűnik, mindezt következmények nélkül tehették. Láthatóan nincsenek tisztában az alapvető biztonsági aggályokkal és a dokumentációs, archiválási elvárásokkal, melyek többek között az elszámoltathatóság érdekében is fontosak. Az is világossá vált, hogy az ellenszenvük, sőt egyenesen a megvetésük Európával szemben nem csupán tárgyalási taktika, hanem őszinte, és egyébként a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyó érzelmi alap-beállítódás. A sort még hosszan lehetne folytatni, de van két további probléma is, amelyek eddig kevesebb figyelmet kaptak.
Először is: az érintettek láthatóan nem értik, hogy mi következik a hegemón hatalmi pozícióból. A második Trump-kormányzat politikái eddig is hemzsegtek az önellentmondásoktól, de az egy külön kategóriát jelent, amikor úgy akarják az USA világhatalmi státuszát megerősíteni, hogy nincsenek tisztában annak alapjaival. Az egyik ilyen alap pedig éppen a tengerek szabad hajózhatóságának fenntartása, ami évszázadok óta a hegemón feladata és egyben persze privilégiuma. Ez nem csupán egy fontos érdek, ahogy Hegseth védelmi miniszter a jelek szerint felfogja. Amikor a “Houthi PC small group” társalgásának résztvevői azon lamentálnak, hogy egyetlen másik hatalom sem képes a hajózás szabadságáért olyan erőteljesen fellépni, mint az Egyesült Államok, akkor nem fogják fel, hogy éppen ez a hegemón státus lényege. Ha mások is játszi könnyedséggel tudnának a világ távoli zugaiban erőt kivetíteni, akkor az USA nem lenne abban a pozícióban, amiben van. Hasonlóképpen, ha az USA nyomására a szövetségesei felemelnék a katonai kiadásaikat a GDP 5 százalékára, akkor összesen közel kétszer akkora költségvetéssel rendelkeznének, mint Washington, és az Egyesült Államok jelenleg közel 40 százalékos részesedése a világ haderőre fordított pénzügyi kiadásaiból 26 százalékosra csökkenne. Biztosan azt szeretné az amerikai vezetés, hogy mások is hasonló hatalommal bírjanak?
A másik aggasztó – bár erősen szubjektív – megfigyelés, hogy ezek az emberek, köztük többen az ötvenedik életévükön túl, emojikkal kommunikálnak egy bombázásról. Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó (kora: 51 év) az alábbi hozzászólást tette egy ponton:
Egy „mondatban” küldött tehát egy ökölpacsit, egy amerikai zászlót, és egy lobogó tüzet. Mindebből kiviláglik, hogy a nacionalista-vallási hevületet nem csupán a nyilvánosság számára tettetik — egymást is ezzel vakítják. Ez így nem egy világhatalom külpolitikája, hanem inkább A szolgálólány meséjének első fejezete. ☹
All blockbuster action movies have a strong hero who complains about carrying the burden—then goes ahead and saves the day anyway. (Die Hard, Mission: Impossible, Transformers, ...)