Of that "Reverse Kissinger" / Arról a bizonyos fordított Kissingerről
Shocking shifts in global power-politics / Megrázó globális hatalompolitikai manőverek (T. Matura)
By Tamás Matura (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
On February 28, a chilling scene unfolded between Trump and Zelensky at the White House, making Ukraine's — and thus Europe's — future more uncertain than ever. From a European perspective, Trump's behaviour seems like betrayal, even if there is a certain logic in the American leadership’s thinking in terms of pure power politics. That does not improve our situation in any way.
The history of the Cold War is rich with such — to put it nicely — strategic turns, from when Moscow turned its back on the Korean War in 1953 to when Washington abandoned South Vietnam in 1975. Both superpowers chose what they understood as the lesser evil for the sake of a greater strategic goal. Today, the containment of the People's Republic of China is set as the primary goal for the United States, and it seems to subordinate the fate of Ukraine and even the EU to this objective.
The options available for the US are limited. It could try to generate conflict between Moscow and Beijing, or it could attempt to persuade other emerging powers to counterbalance China. Perhaps it could persuade China to break with Russia, as Nixon and Kissinger did in the 1970s. However, the above manoeuvres seem unlikely to work, or work to the desired extent and effect, leaving the option of persuading Russia to break with China, applying a kind of “reverse Kissinger” strategy.
The outcome of this approach is also extremely uncertain, as neither Moscow nor Beijing has an interest in a breakup, and they have made this clear, most recently during Defence Minister Sergei Shoigu's visit to Beijing at the end of February. Yet even the process of the US attempting a reverse Kissinger will definitely be painful for Ukraine and Europe. It seems that Trump considers US support to the EU useless, as the EU would not be able to significantly help America in a fight against China. Thus, Ukraine may be thrown to Moscow along with it, if, in return, the Kremlin distances itself from China.
Europe has two options left. On the one hand, it can continue its previous policy of procrastination, which could lead to complete insignificance, disintegration, and even partial subjugation to Russian influence. On the other hand, it can draw strength from necessity and take quick, tangible steps to revive its defence capabilities. For Hungary, however, not only the first but also the second option, too, could easily end in disaster. If the new European security structure extends only to mutually trusting states, from which Hungary is excluded, it would have devastating economic and security consequences for us. It remains to be seen how the floated idea of moving U.S. troops from Germany to Hungary will play out against this backdrop.
Magyar nyelvű változatban:
Múlt pénteken vérfagyasztó jelenet zajlott le Trump és Zelenszkij között a Fehér Házban, ami minden korábbinál bizonytalanabbá tette Ukrajna — és ez által Európa — jövőjét. Európai szemmel árulásnak tűnik Trump viselkedése, még ha puszta erőpolitikai alapon van is valamiféle ráció az amerikai vezetés gondolkodásában — ez sajnos mit sem javít a helyzetünkön.
A hidegháború története bővelkedik az efféle — szépen mondva — stratégiai fordulatokban, legyen szó akár arról, amikor Moszkva hátat fordított a koreai háborúnak 1953-ban, vagy amikor Washington a sorsára hagyta Dél-Vietnamot 1975-ben. Saját felfogásának megfelelően mindkét szuperhatalom a kisebbik rosszat választotta ezekben az esetekben valamilyen nagyobb stratégiai cél érdekében. Ma az Egyesült Államok szeme előtt a Kínai Népköztársaság feltartóztatása lebeg fő célként, és ennek rendeli alá Ukrajna és akár az EU sorsát is.
A rendelkezésére álló lehetőségek korlátozottak. Elvileg Washington megpróbálhatna konfliktust generálni Moszkva és Peking között, vagy megkísérelhet más feltörekvő nagyhatalmakat rábírni arra, hogy ellensúlyozzák Kínát. Esetleg ráveheti Kínát, hogy szakítson Oroszországgal, ahogy Nixon és Kissinger tette az 1970-es években. Azonban a fenti manőverek különböző okokból aligha működnének a kívánatos mértékben és módon ez alkalommal, így marad az az opció, hogy megkíséreljék Oroszországot leválasztani Kínáról, egyfajta fordított Kissinger stratégiát alkalmazva.
Ennek a kimenetele is felettébb kétséges, mivel sem Moszkvának, sem Pekingnek nem érdeke a szakítás és ezt világossá is tették, legutóbb például Szergej Sojgu védelmi miniszter pekingi látogatásán február végén. Ettől függetlenül Ukrajna és Európa számára már az említett manőver megvalósítására irányuló kísérlet is mindenképpen fájdalmas. Úgy tűnik ugyanis, hogy Trump feleslegesnek látja az EU támogatását, mivel az nem tudna érdemben segíteni Amerikának a Kína elleni harcban, így pedig Ukrajnával együtt akár oda is lehet dobni Moszkvának, ha az cserében vállalja, hogy eltávolodik Kínától.
Európa számára két lehetőség marad. Folytathatja eddigi halogató politikáját, ami a teljes eljelentéktelenedéshez, széteséshez, és részben orosz befolyás alá kerüléshez vezethet. Vagy erőt meríthet a kényszerből, és gyors, kézzelfogható lépéseket tehet a védelmi képességeinek a feltámasztása érdekében. Hazánk számára nem csupán az első lehetőség, a második is könnyen katasztrófális következményekkel járhat. Ha ugyanis az új európai biztonsági struktúra csak az egymásban kölcsönösen megbízó államokra terjed majd ki, amely körből Magyarország kimarad, az beláthatatlan gazdasági és biztonsági következményekkel járna számunkra. Érdekes lesz figyelni ennek fényében a Németországról Magyarországra áttelepíthető amerikai katonákról a napokban megszellőztetett ötlet utóéletét.