Washington vs. Pretoria
US—South Africa relations on shaky ground / Az Egyesült Államok és Dél-Afrika közötti kapcsolatok zavarairól (B. Ntaka)
By Buyisile Ntaka (Assistant Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
On March 14, U.S. Secretary of State Marco Rubio announced on X that South Africa’s Ambassador to the U.S., Ebrahim Rasool, was no longer welcome in the country. Rubio described Rasool as a “race-baiting politician who hates America and hates President Trump.” This statement came after Rasool was quoted as saying that Trump is leading a white supremacist movement in the U.S. and globally. In response, the U.S. State Department declared Rasool persona non grata. On March 15, South Africa’s Presidency called the expulsion “regrettable” and reaffirmed the country’s commitment to fostering a mutually beneficial relationship with the U.S. Yet, in the weeks prior, the Trump administration had already intensified its criticism of South Africa, resulting in aid cuts and other notable developments — the problems extend beyond a single isolated incident.
USAID funding to South Africa
The United States’ recent decision to cut USAID funding to South Africa has had significant consequences, particularly in the health sector. The President's Emergency Plan for AIDS Relief (PEPFAR) commited over $400 million per year to the country, accounting for around 17% of South Africa’s spending to tackle HIV. While South Africa funds the majority of its HIV programmes itself, U.S. financing played a key role in supporting HIV/AIDS treatment and prevention efforts across the country. Many clinics may have to close now, and program staff who have been receiving their salaries directly from PEPFAR have been laid off.
Policy disagreements
The United States has also reduced financial aid to South Africa, citing its opposition to South Africa’s policy of land expropriations. This even prompted Trump to take to X, spreading misinformation there by claiming that “terrible things are happening in South Africa,” including that “South Africa is confiscating land and treating certain classes of people very badly” (thinking primarily of white farmers) and that there are “massive human rights violations” taking place. His side-kick Elon Musk, a South African-born U.S. citizen, echoed similar sentiments. Subsequently, in an executive order signed on 7 March, the U.S. announced its intention to assist in resettling in the U.S. Afrikaners (descendants of Dutch settlers) who might be interested in leaving South Africa due to what is cited as “unjust racial discrimination.”
The Trump administration has also signalled its intention to review Washington’s policy toward South Africa not only over the land policy issue but also because of South Africa’s strengthening ties with countries such as Russia and Iran, as well as citing what it calls an “aggressive stance” towards the U.S. and its allies, including accusations of genocide against Israel.
Assessment
Thus, the past two months have been a whirlwind for the South African government, marked by what can only be described as hostile actions from the Trump administration. Some speculate that the U.S. is punishing South Africa for its case against Israel at the International Court of Justice. This theory may hold some truth — after all, how dare South Africa, or any other country for that matter, invoke international law against a cherished U.S. ally. Yet, it is in all likelihood a combination of issues converging to escalate tensions in the relationship. Moreover, if identity dynamics are indeed playing a role here, through a white vantage point informing the Trump administration’s view of the world, said tensions are likely to persist.
Magyar nyelvű változatban:
Március 14-én Marco Rubio amerikai külügyminiszter az X platformon jelentette be, hogy Dél-Afrika amerikai nagykövetét, Ebrahim Rasoolt már nem látják szívesen az országban. Rasoolt „rasszizmusra hivatkozva műdrámázó politikusként” írta le, aki szerinte gyűlöli Amerikát és Trump elnököt. A kijelentés azután hangzott el, hogy Rasool maga azt mondta, Trump egy fehér felsőbbrendűségi mozgalmat vezet az Egyesült Államokban és világszerte. Válaszul erre az Egyesült Államok külügyminisztériuma Rubio jelzésének megfelelően persona non gratának nyilvánította a nagykövetet. Március 15-én a dél-afrikai Elnöki Hivatal „sajnálatosnak” nevezte a kiutasítást, és megerősítette az ország elkötelezettségét az Egyesült Államokkal ápolt kölcsönösen előnyös kapcsolatok előmozdítása mellett. Ugyanakkor a Trump-adminisztráció valójában már az ezt megelőző hetekben felerősítette Dél-Afrikával szembeni kritikáját, ami az oda irányuló segélyek csökkentéséhez és egyéb figyelemre méltó fejleményekhez vezetett — a problémák nem pusztán egy elszigetelt incidensből adódóan jelentkeznek.
USAID-programok Dél-Afrikában
Az Egyesült Államok közelmúltbeli döntése, miszerint csökkenti a USAID dél-afrikai programjainak támogatását, jelentős következményekkel járt, különösen az egészségügy területén. Az Elnöki Veszélyhelyzeti Terv az AIDS Kezelésére (U.S. President's Emergency Plan for AIDS Relief, PEPFAR) évente több mint 400 millió dollárt irányzott elő Dél-Afrika számára, ami az ország HIV/AIDS elleni küzdelmére fordított kiadásainak körülbelül 17%-át tette ki. Bár ténylegesen Dél-Afrika finanszírozza a maga HIV-programjainak nagy részét, az Egyesült Államok támogatása fontos szerepet játszott a HIV/AIDS kezelésében és megelőzésében országszerte. Ennek a támogatásnak a megszűntével számos klinikát be kellhet zárni, és elbocsátják azokat a programban részt vevő alkalmazottakat, akik közvetlenül a PEPFAR keretében kapták a fizetésüket.
Politikai nézeteltérések
Az Egyesült Államok úgyszintén csökkentette a Dél-Afrikának nyújtott egyéb pénzügyi támogatásokat, arra hivatkozva, hogy ellenzi az ország föld-kisajátítási politikáját. Trump emiatt az X platformon téves információkat kezdett terjeszteni arról, hogy „szörnyű dolgok történnek Dél-Afrikában”, többek között mert „Dél-Afrika elkobozza a földeket, és nagyon rosszul bánik emberek bizonyos csoportjaival” (főként a fehér farmerekre utalva itt), és ezzel „tömeges emberi jogsértésekre kerül sor”. Szárnysegédje, Elon Musk dél-afrikai születésű amerikai állampolgár maga is hasonlóképp nyilvánult meg. Egy március 7-én aláírt végrehajtási rendeletben pedig az Egyesült Államok mindezek után kihirdette, hogy kész támogatást nyújtani a Dél-Afrikát elhagyni kívánó Afrikanereknek (holland telepesek leszármazottainak), ha az őket érő “igazságtalan, faji alapú hátrányos megkülönböztetés” miatt az Egyesült Államokban kívánnának letelepedni.
A Trump-adminisztráció emellett azért is jelezte a Dél-Afrikával kapcsolatos politikájának felülvizsgálatára irányuló szándékát, mert Dél-Afrika erősödő viszonyt ápol olyan országokkal, mint Oroszország és Irán, továbbá mert az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel szemben „agresszív álláspontot” képvisel — ide értve, hogy Izraelt például népirtással vádolja.
Értékelés
Az elmúlt két hónap kemény menet volt a dél-afrikai kormány számára. A Trump-adminisztráció lépései kifejezetten ellenségesnek minősíthetők Pretoria irányában. Egyes feltételezések szerint az Egyesült Államok elsődlegesen talán azért bünteti Dél-Afrikát, amiért a Nemzetközi Bíróságnál Izrael ellen pert kezdeményezett. Ebben lehet némi igazság — elvégre hogyan merészelhet Dél-Afrika, vagy bármely más ország a nemzetközi jogra hivatkozni egy nagyra értékelt amerikai szövetségessel szemben. Mégis minden valószínűség szerint a fent leírt problémák egész kombinációja fokozza a feszültséget a kétoldalú kapcsolatokban. Ha pedig az identitáskérdések valóban szerepet játszanak a fejleményekben — amennyiben a Trump-adminisztráció csakugyan kifejezetten egy fehér perspektívából nézi a világot —, úgy az említett feszültségek valószínűleg tartósan fennmaradhatnak.