UPDATE: Trump and future U.S. foreign policy / Trump és a jövőbeli amerikai külpolitika
Appointments, risks, plans / Kinevezések, kockázatok, tervek (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
⁍ Trump may nominate Marco Rubio as his Secretary of State. The most important aspect of this development, connected to my post here two days ago, is that Rubio was the Republican sponsor of the “guardrail legislation” passed by Congress last year to make leaving NATO as difficult for Trump as possible. Rubio becoming the Secretary of State would thus be further reassurance towards allies. That is, as long as Trump doesn’t change his mind about the appointment — get used to the importance of that caveat under a Trump presidency in any context.
⁍ Michael Waltz may become National Security Advisor — potentially the most important position in national security decision-making. Waltz and Rubio together imply tough policies towards China and Iran. They are both “prioritisers:” people who have supported assistance to Ukraine in the past but are now arguing for a reassessment because of what they see as the priority need to confront Beijing and Tehran.
⁍ With a view to the above, Iran should have some reasons to be worried at this point. They have plotted for assassinations against Donald Trump, John Bolton, and others. The Biden administration called them out for this, warning that an assassination of this kind could take them to war with the U.S. The Iranians have also tried to interfere with the U.S. elections, hacking into the Trump campaign’s computers, acquiring and handing to journalists opposition research material on JD Vance. Trump has finished his first term as President contemplating the possibility of strikes against Iranian targets, after earlier resisting an attempt by Congress to restrict him in the ability to do just that. Meanwhile, Israel’s leadership is not necessarily finished with its own military action against Iran (the Biden administration restrained them by deliberately leaking strategic information about their plans); they may now be emboldened by Trump’s win to do more. Any major Iranian response to prospective Israeli strikes would concern the U.S., due to its involvement in the countermeasures. At the end of the day, all of this is as much of a chance for the Iranians to reassess what they can and should do (and not do) as a chance for things to go wrong in the region (which could be unfavourable for Kyiv in several ways).
⁍ Tentative ideas on “peacemaking” in Ukraine emerged from Trump’s circles via the WSJ. A key element is a Demilitarized Zone, to stretch mostly along the current zone of engagement between Ukrainian and Russian forces, with Kherson right within it, Crimea well behind it in Russian hands, Kharkiv left without a defensive line at any reasonable distance from the city, and with the line drawn up as though there wouldn’t be Ukrainian forces present in the Kursk region of Russia right now — to indicate but some of the major issues with this. Additionally, Ukraine would be kept out of NATO for 20 years at a minimum, in return for the promise of getting continued military assistance from the U.S. At a more basic level, this confirms that the new administration’s approach is “land for peace,” after the Biden administration has been paying at least lip service to a “just peace,” with Ukraine’s “territorial integrity” restored, in defence of a “rules-based international order.”
⁍ Ukraine’s attempt to influence Trump & Co. The most interesting part of the ideas outlined by Zelenskyy is the offer of Ukrainian forces to replace U.S. forces in some locations in Europe. As an offer primarily meant to give Trump a symbolic “win,” it is not an entirely useless idea from a strategic perspective. An independent Ukraine surviving the war with a significant military can be key protection for NATO’s eastern flank. That is, because Russia cannot attack the countries there without expecting Ukraine’s interest in seizing the opportunity to take back Russian-controlled Ukrainian land while Russian forces are concentrated and tied down elsewhere. A partial replacement of U.S. troops in forward-deployed positions (for example, in the Baltics) could keep both the key security guarantee of “tripwired” U.S. involvement in NATO’s defence, while additionally also locking Ukraine into the arrangement. But it is not known if the idea has been considered in this specific form.
Read also: The real threat to Ukraine & NATO (P. Marton)
Magyar nyelvű változatban:
⁍ Trump Marco Rubiót jelölheti külügyminiszterének. A két nappal ezelőtti bejegyzésemhez kapcsolódó fejlemény legfontosabb aspektusa, hogy Rubio volt a republikánus szponzora a Kongresszus által tavaly elfogadott „védőkorlát-törvénynek”, amely a NATO-ból való kilépést a lehető legnehezebbé igyekszik tenni Trump számára. Rubio kinevezése így további megnyugtató jelzés lehet a NATO-szövetségesek felé. Legalábbis amíg Trump meg nem gondolja magát a kinevezéssel kapcsolatban — a következő időkben érdemes lesz hozzászokni ennek a kiegészítésnek a jelentőségéhez bármilyen kontextusban.
⁍ Michael Waltz a nemzetbiztonsági tanácsadó lehet majd – ez potenciálisan a legfontosabb pozíció a nemzetbiztonsági tanácsi döntéshozatal folyamatában. Waltz és Rubio együtt a kemény politika ígéretét jelentik Kínával és Iránnal kapcsolatban. Mindketten a “prioretizálók” közé tartoznak: korábban támogatták az Ukrajnának nyújtott segítséget, újabban azonban ennek a támogatásnak az újraértékelése mellett érvelnek, a Pekinggel és Teheránnal való szembeszállás elsőrendű szükségességére hivatkozva.
⁍ Iránnak ezen a ponton van oka az aggodalomra. Mint ismeretes lehet, ügynökeik merényleteket terveltek Donald Trump, John Bolton és mások ellen. A Biden-adminisztráció emiatt figyelmeztette is Teheránt, hogy egy ilyen merényletet háborús cselekedetként kezelnének. Az irániak közben megpróbáltak beavatkozni az amerikai választásokba is — feltörték a Trump-kampány számítógépeit, aminek nyomán megszereztek és átadtak újságíróknak egy “opposition research” (vagyis az érintett politikai támadhatóságát feltáró) anyagot JD Vance-ről. Trump az első elnöki ciklusának a végén, még az elvesztett 2020-as választások után is iráni célpontok elleni csapások lehetőségét fontolgatta, miután korábban ellenállt a Kongresszus azon kísérletének, hogy korlátozza őt éppen ezen a téren. Mindeközben Izrael vezetése nem szükségképpen fejezte be saját Irán elleni katonai fellépését (a Biden-kormányzat előzőleg visszafogta őket a terveikkel kapcsolatos stratégiai információk szándékos kiszivárogtatása révén), most pedig felbátorodhatnak Trump győzelme miatt, hogy többet is tegyenek. Bármilyen jelentősebb iráni válasz esetleges izraeli csapásokra az Egyesült Államokat is érintené, az ellenintézkedésekben való részvétele miatt. Végső soron mindez, amit itt felsoroltunk, éppen annyira esély az irániak számára, hogy átértékeljék, mit érdemes tenniük (és nem megtenniük), mint arra, hogy a dolgok rosszul alakuljanak a térségben (ami több szempontból is kedvezőtlen lenne Kijiv számára).
⁍ Megszellőztetett elképzelések Trump köreitől arról, hogyan teremtenének békét Ukrajnában, a Wall Street Journalön keresztül. A kulcsfontosságú elem egy demilitarizált övezet létrehozása nagyrészt a jelenlegi harcérintkezési zóna mentén, úgy, hogy Herszon ebbe beleesne; a Krím-félsziget messze mögötte lenne, és maradna orosz kézen; Harkiv előtt nem maradna a várostól bármiféle ésszerűnek nevezhető távolságban védelmi vonal; és mintha az ukrán erők Kurszk térségében ott sem lennének — hogy csak néhány komoly problémát jelezzünk. Emellé jönne 20 év garantált ukrán kimaradás a NATO-ból, cserében sok amerikai fegyverrel erősítve az ukrán haderőt. Mindez megerősíti, hogy a hivatalba lépni készülő új adminisztráció megközelítése a “földet a békéért” elven alapul — azok után, hogy a Biden-adminisztráció legalább a kitűzött célokat tekintve ragaszkodott az “igazságos békéhez” Ukrajnában, az ország “területi integritásának” helyreállítása mellett, a “szabályokon alapuló nemzetközi rend” védelmében.
⁍ Ukrán kísérlet Trumpék befolyásolására. A legérdekesebb rész a Zelenszkij által kifejtett elképzelésekből az az ötlet, hogy ukrán erőket ajánlanának fel amerikai erők helyettesítésére Európa egyes pontjain. Bár az ajánlat elsősorban szimbolikus “win” felkínálásával próbálkozik Trump felé, nem teljesen használhatatlan ötlet stratégiai szempontból. Egy jelentős hadsereggel rendelkező független Ukrajna fennmaradása a háború után védelmet jelenthetne a NATO keleti szárnya számára. Méghozzá azért, mert Oroszország nem támadhatná meg az ottani országokat anélkül, hogy ne számolna Ukrajna készségével, hogy kihasználja az adódó lehetőséget ukrán területek visszavételére, amíg az orosz erők máshol koncentrálódnak és le volnának kötve. Az amerikai csapatok részleges leváltása előretelepített pozíciókban, például a Baltikumban, megtarthatná a kulcsfontosságú biztonsági garanciát az Egyesült Államoknak a NATO védelmében való „botlódróttal aktiválódó” szerepvállalására, és ugyanakkor Ukrajnát is bevonhatná ebbe a biztosítékrendszerbe. Nem tudni viszont, hogy az ötletet ebben a konkrét formában mérlegelték-e.