Uighurs in Syria / Ujgurok Szíriában

Representatives of a transnational jihadi scene / A transznacionális dzsihádista színtér képviselői (P. Marton)

By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)

< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >

The Türkistan Islamic Party (TIP) released a fresh video in recent days, vowing to take “holy war” (back) to China. This comes after TIP combatants took part in the overwhelmingly successful offensive led by Hayat Tahrir al-Sham against the regime of Bashar al-Assad in Syria. TIP is another one of the many armed/violent non-state actors (A/VNSAs) that post-2011 Syria has been teeming with — for another example of such an A/VNSA, we wrote about Liwa Fatemiyoun here back on December 1.

Some commentators remarked that China is probably paying attention to developments in Syria now, after seeing TIP’s message. In fact, they have been paying close attention since a long time, from prior to this. TIP is the direct successor to the East Türkistan Islamic Movement (ETIM), the Uighur Islamist organisation that Beijing simultaneously feared for its troublemaking potential in its western regions and found to be a convenient excuse for imposing drastic repressive measures against its Muslim Uighur population.

In the past, ETIM had refuge and a rear base in the Afghanistan of the pre-2001 Taliban and al-Qa’ida, living in their own settlement there, with access to training facilities in the Tora Bora mountains. From there, most of them fled in 2001 to Pakistan, where Chinese pressure ultimately resulted in Pakistan taking action against them, killing founder Hasan Mahsum in a raid in South Waziristan in October 2003 (Chinese press reported the raid as a US-Pakistani operation). One of the successors, Abdul Shakoor al-Turkistani, was killed in a CIA drone strike in 2012 in North Waziristan. This did not put an end to ETIM’s activities, nonetheless. By 2013, a new generation of their combatants chose to seek the chance to fight in Syria, alongside Jabhat al-Nusra (the al-Qa’ida-related Nusra Front, whose remnants ended up with Ahrar al-Sham, and ultimately under Hayat Tahrir al-Sham).

Here is ETIM/TIP involved in action in the Idlib area back in 2015, blowing up a bridge. At times, they have used truck bombs, too, in classic jihadi martyrdom operations. Over time, the group has undergone spectacular development, gaining better training and more impressive gear. They number at least in the several hundreds, possibly in the several thousands. They are also using quadcopter drones with drop munitions by now. All of which does not mean that they are about to “liberate” East Türkistan any time soon, but it certainly implies a threat. ETIM/TIP’s trajectory is but yet another instance in the long history of modern political Islam where repression led to combatants of a local Islamist cause becoming guest fighters elsewhere, helping other Islamist comrades while patiently waiting for the opportunity to return to their old struggle.

Referring once again back to our piece here at Geo-Polemic about Liwa Fatemiyoun, the Iran-linked Shi’a militia recruited from among Afghan Hazaras in Iran, the case of TIP also shows the rampant structural or indirect violence of our world, where diverse forms of repression can cause “displaced” combat — often with displaced combatants featuring on both sides. It is entirely plausible that in places like Hama and its environs, where Liwa Fatemiyoun members are known to have died even recently (see here and here), and TIP is known to have fought in the past, ethnic Uighurs and ethnic Hazara may have been involved in combat engagements against each other. In a war for Syria’s future.

---

Magyar nyelvű változatban:

A Türkisztáni Iszlám Párt (TIP) a napokban friss videót tett közzé, amelyben kijelentik, hogy a dzsihádot Kínában folytatják majd, miután a harcosaik részt vettek a Hajat Tahrír al-Sám által Bassár el-Aszad szíriai rezsimje ellen indított közelmúltbeli, átütően sikeres offenzívában. Íme, egy újabb fegyveres/erőszakos nem-állami szereplő a sok, a 2011 utáni Szíriában aktív formáció közül — egy másik példával december 1-i cikkünkben szolgáltunk, ahol részletesen írtunk a Liva Fatemijúnról.

Egyes kommentátorok megjegyzik, hogy Kína valószínűleg élénken figyel most már a szíriai fejleményekre, miután látták a TIP üzenetét. Valójában minden bizonnyal odafigyeltek eddig is. A TIP ugyanis a Kelet-Türkisztáni Iszlám Mozgalom (angol rövidítéssel ETIM) közvetlen utódja: azé az ujgur iszlamista szervezeté, amelyet Peking régóta egyszerre tart fenyegetésnek (nyugati térségeinek a stabilitását féltve) és talál jó ürügynek arra, hogy drasztikus elnyomó intézkedéseket hozzon muszlim ujgur lakosságának egésze ellen.

Az ETIM valaha menedéket élvezett a 2001 előtti tálib mozgalom és az “afganisztáni korszakos” al-Kaida részéről. A saját, különálló településükön élhettek, és hozzáférést kaptak kiképző létesítményekhez a Tora Bora-hegységben. Innen 2001-ben a legtöbbjük Pakisztánba menekült, ahol a kínai nyomás végül Pakisztán fellépéséhez vezetett ellenük — 2003 októberében egy dél-vazirisztáni rajtaütésben meghalt Haszán Mahszum, az ETIM alapítója és vezetője (a kínai sajtó amerikai-pakisztáni műveletként számolt be erről). Az egyik utóddal, Abdul Sakúr al-Turkisztánival pedig egy CIA-dróncsapás végzett Észak-Vazirisztánban, 2012-ben. Ez azonban nem vetett véget a szervezet tevékenységének. 2013-ra egy új generációjuk Szíriában keresett lehetőséget a harcra, a Dzsabhat al-Nuszra oldalán (ez volt az al-Kaidához kötődő Nuszra Front, amelynek maradványai az Ahrar al-Sámhoz csapódtak, és végül a Hajat Tahrír al-Sám koalíciójában kötöttek ki).

Itt látható például, amint az ETIM/TIP kombattánsai 2015-ben Idlib térségében felrobbantanak egy hidat. Olykor teherautó-bombákat is használtak, klasszikus dzsihádi mártírműveletekben. Az idők során látványos fejlődésen mentek keresztül, jobb kiképzésre és korszerű katonai felszerelésre tettek szert. Legalább több százan, de elképzelhető, hogy akár több ezren is lehetnek. Mostanra kvadkopter-drónokat is használnak, ejtőlőszerekkel — haladnak a korral. Ez a belátható jövőben ugyan nem jelenti azt, hogy Kelet-Türkisztán “felszabadítása” következhet majd, de mindenképpen fenyegetés Peking számára. Az ETIM/TIP pályája tehát újabb példa a modern politikai iszlám hosszú történetéből, ahol az elnyomás hatására egy helyi iszlamista ügy harcosai vendégharcosokká lettek másutt, mások oldalán, segítve iszlamista elvtársaikat, miközben türelmesen várják a lehetőséget, hogy visszatérhessenek a maguk régi küzdelméhez.

Ismét visszautalva a Geo-Polemicen közölt korábbi cikkünkre, amely a Liva Fatemijúnról, az iráni afgán hazarákból toborzott, Iránhoz kötődő síita milíciáról szólt, a TIP esete a világunkban előforduló strukturális vagy közvetett erőszaknak a megnyilvánulása is, ahol az elnyomás különböző formái gyakran úgymond “kihelyeződő” háborúskodáshoz vezetnek — akár mindkét oldalon a hazájukból kiszorult harcosokkal. Teljesen életszerű feltételezés, hogy ujgurok és hazarák közvetlenül is harcolhattak egymás ellen például olyan helyeken, mint amilyen Hama és környéke, ahol a Liva Fatemijún tagjai közül még a közelmúltban is estek el egyesek (lásd itt és itt), és a TIP is dokumentáltan harcolt már — egy Szíria jövőjéért vívott háborúban.