Trump re-elected: What can Latin America expect? / Mire számíthat Latin-Amerika?
Overview / Áttekintés (M. Navarro)
By Michel Navarro (PhD Student, International Relations and Political Science Doctoral School, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
On January 20, as the new U.S. president assumes office, he will confront familiar yet shifting challenges in Latin America. U.S. influence has diminished, allowing China and Russia to expand their activities in the region. Slow economic recovery post-COVID and the rise of narco-mafias threaten regional stability. Compounding these issues is a migration crisis inherited from the Biden administration, with over 8 million arrivals in the U.S. since the beginning of Biden’s presidency — mainly, but not only, from Latin-America.
Trump’s campaign featured a strong anti-immigration stance and a pledge to launch the largest deportation drive in U.S. history. Having previously accused Mexico of sending “rapists” and “thieves,” he now directed similar accusations towards El Salvador’s president, alleging the export of gang members.
For most Latin American governments, victory by Kamala Harris would have meant little difference. Argentina, Brazil, Chile, Costa Rica, the Dominican Republic, Panama, Paraguay, Peru, and Uruguay remain steady allies of the U.S., maintaining robust economic and military cooperation. Apart from the Dominican Republic and Peru, the diasporas from these nations in the U.S. have few significant concerns.
Argentina, with libertarian Javier Milei as president, may benefit the most from Trump’s win. Milei has directed Argentina’s foreign policy toward closer alignment with Western and U.S. interests and shares a network of associates with Trump, including individuals like Elon Musk. Although Milei is known for his bold statements, he stayed silent during the U.S. elections campaign. Post-election, a publicised call revealed that Milei expressed deep admiration for Trump, going so far as to say “You are my favorite President!” Since then, they are reportedly weaving plans to exit the Paris (climate) Agreement together.
Several countries, by contrast, have less advantageous prospects. Cuba, Nicaragua, and Venezuela are expected to face considerable pressure from the U.S., while others, like Bolivia, Colombia, Guatemala, Honduras, and Mexico, look ahead to uncertain relations. This reflects Trump’s choice to place key allies from Florida in influential roles. Florida’s substantial Hispanic exile communities from Cuba, Nicaragua, and Venezuela shape political dynamics closely connected to these countries’ issues. Already-nominated Marco Rubio, as Secretary of State, and Mike Waltz, as National Security Advisor, have both critiqued the Biden administration’s approach to the region and favour tougher measures.
The migration crisis is a central concern for the Republican Party, associated with rising crime, the presence of narcotics gangs in the U.S., and added burdens on social institutions. With a Republican majority in Congress, legislative action may unfold without obstacle. A large-scale deportation initiative, if pursued, could significantly impact the likes of Guatemala, Honduras or Mexico. Republicans have also criticised the erosion of democratic institutions and links between government corruption and drug cartels in Bolivia, Colombia, Honduras, and Mexico, potentially indicating future diplomatic tensions.
Meanwhile, El Salvador stands out as an interesting case. The small nation is the source country for a substantial U.S.-based diaspora, which Trump identified in his campaign as responsible for gang activity on the U.S. West Coast, criticising President Nayib Bukele directly for this. Curiously, Bukele shares a number of concerns and ideological views with Trump. Thus, rather than trading insults, Bukele responded to Trump’s criticisms with composure, extending a gesture of goodwill, and was the first world leader to congratulate him on his re-election.
With lessons learned from Trump’s first term, Latin American leaders know what to anticipate in terms of his leadership style, and act accordingly.
Also from Michel Navarro on Geo-Polemic: Cuba in crisis
Magyar nyelvű változatban:
Január 20-án, amikor az új amerikai elnök hivatalba lép, Latin-Amerikában a megszokott, ugyanakkor mégis dinamikusan változó kihívásokkal kell szembenéznie. Az Egyesült Államok befolyása csökkent, Kína és Oroszország számos területen kiterjeszthette tevékenységét a térségben. A COVID utáni lassú gazdasági fellendülés és a kábítószer-maffiák térnyerése tovább veszélyezteti a regionális stabilitást. Ezeket a problémákat tetézi a Biden-kormányzattól örökölt migrációs válság. Biden elnökségének kezdete óta több, mint 8 millióan érkeztek az Egyesült Államokba — főként, bár nem kizárólag, Latin-Amerikából.
Trump a kampányában erős bevándorlásellenes álláspontot képviselt, és ígéretet tett arra, hogy elindítja az Egyesült Államok történetének legnagyobb kitoloncolási akcióját. Miután korábban „erőszakolók” és „tolvajok” küldésével vádolta Mexikót, ezúttal hasonló vádakat intézett Salvador elnökéhez, utóbbit a bandatagok exportjával vádolva.
A legtöbb latin-amerikai kormány számára Kamala Harris győzelme nem jelentett volna igazán nagy különbséget. Argentína, Brazília, Chile, Costa Rica, a Dominikai Köztársaság, Panama, Paraguay, Peru és Uruguay továbbra is az Egyesült Államok szilárd szövetségesei, és erős gazdasági és katonai együttműködést folytatnak Washingtonnal. A Dominikai Köztársaságtól és Perutól eltekintve az Egyesült Államokban az ezekből az országokból származó diaszpóracsoportoknak kevés jelentős problémája akad.
A legtöbb hasznot Trump megválasztásából Argentína húzhatja, melynek elnöke a libertárius Javier Milei. Utóbbi Argentína külpolitikáját a Nyugat és az Egyesült Államok érdekeihez való szorosabb igazodás felé irányította. Trump köreivel jó összeköttetésekkel bír, köztük például Elon Muskkal is. Bár Milei a merész kijelentéseiről ismert, az amerikai kampány során taktikusan hallgatott. A választások után viszont egy nyilvánosságra került telefonhívásból kiderült, hogy a csodálatát fejezte ki Trump iránt, odáig menve, hogy azt mondta neki: „Te vagy a kedvenc elnököm!” Azóta már állítólag a klímaváltozásról szóló Párizsi Megállapodás kéz a kézbeni elhagyásáról szőnek terveket.
Ezzel szemben számos ország kevésbé előnyös kilátásokkal néz szembe. Kuba, Nicaragua és Venezuela várhatóan jelentős kihívások elé tekintenek, míg mások, például Bolívia, Kolumbia, Guatemala, Honduras és Mexikó bizonytalanok lehetnek a kapcsolatok állását illetően. Ez Trump azon döntését tükrözi, hogy a Floridából származó kulcsfontosságú szövetségeseit igyekszik befolyásos szerepekbe helyezni. Florida jelentős spanyolajkú és száműzött közösségei Kubából, Nicaraguából és Venezuelából a forrásországokban zajló folyamatok függvényében alakuló befolyással vannak az amerikai külpolitika napirendjére. Jelenleg Marco Rubio a külügyminiszter-jelölt, Mike Waltz pedig a leendő nemzetbiztonsági tanácsadó — ők mindketten bírálták a Biden-kormányzat régiós megközelítését, és szigorúbb fellépést szeretnének.
A migrációs válság a központi kérdés a Republikánus Párt számára. A bevándorlást összefüggésbe hozzák a növekvő bűnözéssel, a kábítószer-bandák jelenlétével az Egyesült Államokban, valamint a társadalmi intézményekre nehezedő terhekkel. Mivel a Kongresszusban republikánus többség van, a jogalkotási lépések így gördülékenyebbek lehetnek ezzel kapcsolatban. Egy nagyszabású kitoloncolási kezdeményezés, ha belevágnak, jelentős hatással lehet Guatemalára, Hondurasra, vagy például Mexikóra is. A republikánusok bírálták a demokratikus intézmények erodálódását és a kormányzati korrupció és a drogkartellek közötti kapcsolatokat Bolíviában, Kolumbiában, Hondurasban és Mexikóban, ami a jövőben diplomáciai feszültségek forrása lehet.
El Salvador különösen érdekes esetként emelkedik ki a latin-amerikai országok sorából. Ebből a kis országból jelentős diaszpóra él az Egyesült Államokban. Őket Trump a kampányában az Egyesülti Államok nyugati partvidékén folyó bandatevékenység melegágyaként azonosította, bírálva ezzel összefüggésben Nayib Bukele salvadori elnököt is. Érdekes módon Bukele ideológiai szempontból számos rokon vonást mutat Trumppal. Éppen ezért ahelyett, hogy a konfliktust szította volna, Bukele higgadtan válaszolt Trump bírálataira, a jóakaratát fejezte ki, és ő volt az első államfő, aki gratulált az újraválasztásához.
Trump első ciklusának tanulságai alapján a latin-amerikai vezetők tudják, milyen vezetési stílusra számítsanak tőle, és ennek megfelelően járnak el.