The Serbian PM’s resignation / A szerb miniszterelnök lemondása
Baseball rackets and words / Baseball-ütők és szavak (E. Kirs)
By Eszter Kirs (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
Serbian Prime Minister Miloš Vučević resigned yesterday due to the anti-corruption protests, which have been spreading and growing nationwide for three months. International media reported about the demonstrations and the broader context without going into too much detail.
The content of Vučević's public speech announcing his resignation is one of the details worth due attention since it brings us closer to interpreting the political intentions behind the act. It does not seem to be based on genuine remorse or a readiness to take responsibility for the negligent or malicious management of public affairs, perceptions of which are the root causes of the mass demonstrations taking place. What seems much more plausible to have happened is that President Vučić may have sacrificed the PM to stay in power.
Vučević publicly claimed that he resigned after hearing about the attacks against the protesting students during the night before. Some of the students maintaining the blockade of the Faculty of Humanities in Novi Sad were physically attacked and chased by two armed men who came out of the local office of the Serbian Progressive Party (SNS) and were later joined by two more attackers, according to the students’ account. One of the protesters, a young woman, was seriously injured.
The resigning PM reflected on the incident as follows: „When I woke up this morning, I saw the news that there was a fight in Novi Sad and that a schoolgirl was injured, and I wish her a speedy recovery, and I understand that she has been released to continue her recovery at home. The perpetrators must be held accountable, which is the prosecution's task. I cannot understand the blockade and the phenomenon of someone being attacked because of wanting to learn. The offence, the contempt for parents who say that the students should go to school, is a disaster for society.”
Thus, while he seemingly expressed regret over the injuries suffered in the attacks, which he described as a “fight,” he immediately connected these with the blockade as the cause, along with the issue of how the demonstrations in his view unacceptably prevent students from accessing education. Peaceful protesters were attacked — yet, instead of supporting the victims, he used the same marginalization communication techniques against them that other high-profile representatives of the government, including President Vučić, also deployed throughout the protests. Regarding the latter, the resigning PM had these words to say: „Whoever came up with this, and I can safely say that it was organised from abroad, targeted the education of students. The result was that some blocked roads and bridges, and there were not only verbal but also physical confrontations.” He thus framed the protesters as the puppets of foreign actors and named them as the ones primarily responsible for public disorder.
The attacks on the protesters in Novi Sad the night before were in fact hate crimes. That is so even if Serbian law does not qualify physical attacks motivated by bias based on the political opinion of the victim as such, thereby failing to grasp the factual reality of these incidents. The students were targeted because they exercised their fundamental right to express a political opinion.
Vučević did not denounce these hate crimes, which would have been the decent and responsible message to communicate, reflecting an honest conviction behind his resignation. Instead, he targeted the protesters themselves and questioned their identity as autonomous citizens legitimately expressing a political opinion. His speech aimed to discredit them in the eyes of the broader public, targeting them precisely as the assailants targeted them. The attackers used baseball rackets — he used words.
See also:
University blockades in Serbia (by Eszter Kirs)
Magyar nyelvű változatban:
Miloš Vučević szerb kormányfő 2025. január 28-án lemondott a három hónapja országszerte zajló korrupcióellenes tüntetések miatt. A nemzetközi média nagyrészt anélkül számolt be az eseményről és a tágabb kontextusról, hogy különösebben elmerült volna a részletekben.
Vučević lemondási beszédének tartalma az egyik olyan részlet, amely kellő figyelmet érdemel, mivel közelebb visz a lemondás mögött meghúzódó valódi politikai szándékok megértéséhez. Úgy tűnik ugyanis, hogy ezek a szándékok nem a közügyek hanyag vagy rosszindulatú kezelése miatt érzett megbánáson vagy az ezzel kapcsolatos felelősségvállaláson alapultak — noha a közügyek általános állapota a tömegtüntetések tényleges kiváltó oka. Valószínűbb forgatókönyv tehát, hogy Vučić elnök feláldozta a miniszterelnököt azért, hogy hatalmon maradhasson.
Vučević nyilvánosan a tüntető diákok elleni támadásokra hivatkozva nyújtotta be a lemondását. Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar blokádját fenntartó diákok közül néhányat a diákok beszámolója szerint két, a Szerb Haladó Párt (SNS) helyi irodájából érkező fegyveres férfi támadott meg az utcán az előző éjszaka folyamán. Utóbbiakhoz később két másik személy is csatlakozott, és együttesen újfent rátámadtak a tüntetők egy csoportjára. A hallgatók közül az egyik, egy fiatal nő, súlyosan megsérült.
A lemondott miniszterelnök a következőképpen reflektált az esetre: „Reggel, mikor felkeltem, megláttam a hírt, hogy Újvidéken verekedés történt, és hogy egy diáklány megsérült, akinek mielőbbi felépülést kívánok, és úgy tudom, hogy hazaengedték, hogy otthon folytatódjon a felépülése. A tetteseknek felelniük kell, és ez az ügyészség feladata. Nem tudom megérteni a blokádot, azt, hogy valaki rátámad arra, aki tanulni szeretne. A sértegetés, a szülők lenézése, akik azt mondják, hogy a diáknak az iskolában a helye, egy társadalom számára katasztrófa.”
Bár látszólag sajnálatát fejezte ki a támadások miatt, melyekre “verekedésként” utalt, azonnal összekapcsolta a történteket a blokáddal, és azzal, hogy a tüntetések szerinte elfogadhatatlan módon akadályozzák a diákokat abban, hogy hozzáférjenek az oktatáshoz. Azok után, hogy békés tüntetőket támadtak meg, ahelyett, hogy támogatta volna az áldozatokat, ugyanazokat a marginalizáló kommunikációs technikákat vetette be ellenük, melyeket más magas rangú állami képviselők, köztük Vučić elnök is, a kezdetektől használnak a tüntetők ellen. A lemondott miniszterelnök így nyilatkozott az elmúlt időszak megmozdulásairól: „Aki ezt kitalálta, és nyugodtan mondhatom, hogy ezt külföldről szervezték, az a diákok oktatását vette célba. Ez azt eredményezte, hogy utakat, hidakat blokkoltak le egyesek, és nemcsak verbális, de fizikai összecsapásokra is sor került.” A tüntetőket ez által külföldi szereplők bábjának állította be, és úgy ábrázolta őket, mint a közrendzavarásért elsődlegesen felelős szereplőket.
Az előző éjjel Újvidéken a tüntetők ellen elkövetett támadások valójában gyűlölet-bűncselekmények voltak. Ennek megítélésében nem számít, hogy a szerbiai törvények nem minősítik annak az áldozat politikai véleményére irányuló előítéletből elkövetett fizikai támadásokat, és így nem ragadják meg ezeknek az incidenseknek a tényszerű valóságát. A diákokat a támadók azért vették célba, mert azok éltek a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő alapvető jogukkal.
Vučević nem ítélte el a gyűlölet-bűncselekményeket, ami a tisztességes politikai kommunikáció lett volna az ügyben, és ami a lemondása hátterében az őszinte meggyőződés szerepét jelezte volna. Ehelyett magukat a tüntetőket vette célba, és megkérdőjelezte, hogy autonóm állampolgárok-e, akik jogszerűen fejezik ki a politikai véleményüket. Beszédének célja az volt, hogy lejárassa őket a szélesebb nyilvánosság előtt — célba véve őket, ahogyan a támadók is célba vették őket. Utóbbiak baseballütőket használtak, ő szavakat.