The M23 offensive in Goma / Az M23 előretörése Gomában
Context to what is happening in the eastern DRC / Kontextus a KDK keleti területén zajló eseményekhez (B. Ntaka)
By Buyisile Ntaka (Assistant Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
On January 27, M23 rebels claimed to have captured Goma, the capital of North Kivu province in the mineral-rich eastern DRC. Conflicting reports suggest that Goma has not completely fallen yet. Many Congolese troops have surrendered. A large number of pro-government Romanian mercenaries reportedly linked to an organisation called Asociația RALF (of former Romanian members of the French Foreign Legion) led by Horațiu Potra (allegedly a former associate of pro-Russian far right politician Călin Georgescu) have also in effect surrendered after being offered safe passage out via Rwanda. Certain factions of the national army and pro-government forces were still said to be resisting, nonetheless. As the rebels pushed into Goma, the civilian population’s reactions have been divided— some greeted the rebels, while others fled, with some seeking refuge in neighbouring Rwanda. Concerns are growing that the presence of the M23 rebels in Goma could lead to atrocities against civilians and further displacement. Tensions are growing as to the larger conflict between the DRC and Rwanda.
Context
The March 23 Movement (M23) is an ethnic Tutsi armed group operating in North Kivu province, near the DRC-Rwanda border. The group’s name refers to a 2009 accord signed between the National Congress for the Defence of the People (CNDP by its French acronym), a Tutsi-led rebel group, and the Congolese government, which was to end the Tutsi-led uprising underway in the eastern DRC at the time. M23 was established in 2012 after former CNDP fighters began rebelling against the Congolese government citing the failed integration of CNDP troops into the national army and violence against Congolese Tutsis. Positioned among the many groups vying for control of the mineral-rich eastern DRC, M23 is understood by most observers to be supported by Rwanda. While the group claims to fight for the interests of Congolese Tutsis, critics argue that this is a façade and that M23 serves in fact as a tool for Rwanda to safeguard its political and economic interests in the region.
Goma is a key city — it is an essential trading and transport hub located near mining towns that produce highly sought-after minerals, including gold, tin, and coltan. The latter is a crucial material for both the IT and the construction industry. Following its formation in 2012, M23 has already seized Goma once. This prompted concern from the international community, and leaders in the Great Lakes region brokered a ceasefire resulting in M23 ending its rebellion in 2013. The group renewed its offensive in late 2021, leading to the unfolding events we are currently witnessing in Goma.
As to Rwanda’s role behind this: after the Rwandan genocide in 1994, which ended when Tutsi-led rebels under Paul Kagame captured Kigali, many Hutus fled over the border into the eastern DRC, fearing retaliation from the new regime. Rwanda’s involvement in the DRC thereafter led to the “Congo Wars,” the first of which started in 1996, when Rwandan troops invaded Kivu, pursuing Hutu militants whom Kagame’s government said were responsible for the genocide. Rwanda invaded the DRC again in 1998, claiming to want to establish a buffer zone controlled by its troops in the border areas to protect Rwanda from the Hutu groups present in the eastern DRC. Like other external actors, Rwanda has also sought to benefit from the DRC’s vast mineral resources and has worked to maintain its influence over eastern Congo through proxy forces. The DRC, the UN and other actors have accused Rwanda of backing M23 as part of this policy, while the Kagame administration has consistently denied any liaison. UN experts, however, have found that Rwanda has stationed thousands of its troops along the border, cooperating with the rebels and undermining the DRC’s territorial sovereignty.
M23’s actions have heightened tensions between the DRC and Rwanda, leading the DRC to sever diplomatic ties with Rwanda as the rebels began advancing on Goma. The Kinshasa government declared that Rwanda’s support for the rebels amounts to a “declaration of war.” Renewed conflict between the two nations could have significant security and humanitarian consequences for the broader region. While resources have been a major overall driver of conflicts in the DRC for long, a core issue in the Kivu crisis remains the unresolved Tutsi-Hutu tension that has persisted since the time of the Rwandan genocide.
Magyar nyelvű változatban:
Január 27-én az M23 lázadói bejelentették, hogy elfoglalták Gomát, az ásványokban gazdag Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) Észak-Kivu tartományának fővárosát. Az egymásnak ellentmondó jelentések azt sugallják, hogy Goma egyelőre nem esett el teljesen. A kongói erők egy része megadta magát. A jelentések szerint Horațiu Potra (Călin Georgescu oroszbarát szélsőjobboldali politikus állítólagos egykori szövetségese) által vezetett Asociația RALF-hez (volt francia idegenlégiósok romániai szervezetéhez) kötődő kormánypárti román zsoldosok nagy része is gyakorlatilag megadta magát, miután felajánlották nekik, hogy biztonságosan távozhatnak Ruandán keresztül. A nemzeti hadsereg és a kormánypárti erők egyes csoportjai ennek ellenére állítólag továbbra is ellenálltak még. Miközben a lázadók tovább nyomulnak előre, a civil lakosság reakciói megosztottak. Míg egyesek üdvözölték a lázadókat, sokan mások elmenekültek — néhányan a szomszédos Ruandában kerestek menedéket. Sokan aggódnak, hogy az M23 jelenléte Gomában a civilek elleni atrocitásokhoz vezethet, és azzal együtt a menekülők újabb hullámát idézheti elő. A feszültség a KDK és Ruanda közötti tágabb konfliktus miatt is növekvőben.
Kontextus
A Március 23. Mozgalom (M23) egy tuszi fegyveres csoport Észak-Kivu tartományban. Tevékenységét a KDK-Ruanda határ közelében fejti ki. Nevük a Népvédelmi Nemzeti Kongresszus (francia rövidítéssel CNDP), egy korábbi tuszi vezetésű lázadó csoport és a kongói kormány között aláírt 2009-es megállapodásra utal, amelynek célja az volt, hogy véget vessen az akkori tuszi felkelésnek a keleti KDK részén. Az M23 2012-ben jött létre, amikor a CNDP egykori harcosainak egy része fellázadt, amiért a CNDP csapatainak a kongói hadseregbe integrálására nem került sor — emellett a kongói tuszikat érő erőszakos támadásokra is hivatkoztak. Az M23 azóta egyike az ásványokban gazdag kelet-kongói területek ellenőrzéséért versengő számos fegyveres csoportnak, a legtöbb megfigyelő szerint Ruanda támogatottjaként. Bár a csoport azt állítja, hogy a kongói tuszik érdekeiért harcol, ez sokak szerint csupán elfedni hivatott, hog az M23 Ruanda eszköze a térségbeli politikai és gazdasági érdekeinek a védelmére.
Goma kulcsfontosságú város – alapvető kereskedelmi és közlekedési csomópont bányásztelepülésekkel a közelében. Utóbbiak rendkívül keresett fémek és ásványok bányászatának színhelyei. Kitermelnek többek között aranyat, ónt és koltánt — utóbbi mind az IT, mind az építőipar számára kulcsfontosságú anyag. 2012-es megalakulását követően az M23 egyszer már elfoglalta Gomát. Ez akkor aggodalmat váltott ki a nemzetközi közösségből, és a Nagy-tavak régió vezetőinek részvételével egy tűzszüneti megállapodás született, melynek eredményeként 2013-ra az M23 véget vetett a lázadásának. A csoport 2021 végén azonban ismét offenzívába lendült. Ez a jelenleg Gomában zajló események közvetlen előzménye.
Ami Ruanda szerepét illeti mindennek a hátterében: az 1994-es ruandai népirtás után, amely akkor ért véget, amikor a tuszi lázadók Paul Kagame vezetésével elfoglalták Kigalit, sok hutu a KDK keleti részébe menekült, tartva az új rezsim megtorlásától. Utóbbi erőinek behatolása Kongó területére ezt követően a “kongói háborúk” előidézője volt. A konfliktus első fordulója 1996-ban vette kezdetét, amikor ruandai csapatok megszállták Kivut, ideiglenesen elüldözve onnan a hutu fegyvereseket, akik Kagame kormánya szerint közvetlenül felelősek a népirtásért. Ruanda 1998-ban ismét beavatkozott a Kongói Demokratikus Köztársaságban, bejelentve, hogy ütközőzónát akar létrehozni a határ menti területeken a KDK keleti részén továbbra is jelen lévő hutu csoportok elleni védekezésképpen. Más külső szereplőkhöz hasonlóan eközben Ruanda is igyekezett hasznot húzni a Kongói Demokratikus Köztársaság hatalmas ásványkincseiből, és azon munkálkodott, hogy különféle helyettesítő szereplőkön keresztül megőrizze a befolyását Kelet-Kongó felett. A Kongói Demokratikus Köztársaság, az ENSZ és más szereplők azzal vádolják Ruandát, hogy e politika részeként támogatja az M23-at — a Kagame-adminisztráció következetesen tagadja ezt a kapcsolatot. Az ENSZ szakértői azonban arra a megállapításra jutottak, hogy ruandai katonák ezrei állomásoznak a határhoz közeli területeken, együttműködnek a lázadókkal, és ezzel aláássák a KDK területi szuverenitását.
Az M23 akciói fokozzák a feszültséget a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda között, aminek következtében a KDK megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Ruandával, amikor a lázadók megindultak Goma elfoglalásáért. A kinshasai kormány kijelentette, hogy Ruanda támogatása a lázadóknak „hadüzenettel” ér fel. A két ország között kiújuló konfliktusnak jelentős, regionális léptékű biztonsági és humanitárius következményei lehetnek. Miközben a természeti erőforrások a KDK-ban régóta a konfliktusok fő mozgatórugói, a kivui válságnak továbbra is központi kérdése a ruandai népirtás óta fennálló, megoldatlan tuszi-hutu szembenállás is.