Romania narrowly avoids extremist takeover / Románia épphogy megúszott egy szélsőséges hatalomátvételt
Context and evaluation / Kontextus és értékelés (C. Vlas)
By Cristian Vlas (Assistant Research Manager for Eastern Europe at Armed Conflict Location & Event Data; a former graduate of Corvinus University of Budapest)
Romania’s repeated presidential election, with its two rounds held on 4 and 18 May, respectively, resulting in the win of the centrist Bucharest mayor Nicușor Dan, presents an example of the (narrowly) successful mobilization of societal and political forces against extremism.
The annulment of the election in December 2024 over allegations of a coordinated disinformation campaign and illegal financing (“possibly by a foreign state actor,” as Romanian and French intelligence put it) caused unease not only among far-right supporters but also disenchanted voters. This broader constituency demanded a reinstatement of the second round of the presidential election.
As visible also from data collected by ACLED (an independent organization collecting data on violent conflict and protest in all countries and territories in the world), the key point of tension was the exclusion of the surprise winner of the first round of the annulled presidential election, Călin Georgescu, a move that triggered at least three violent demonstrations targeting the government, the Central Election Office, and the High Court of Cassation and Justice.
Yet, despite a 15-fold overall increase in the number of demonstrations (as compared to the five-month period before the annulled elections) and a call by mercenary chief Horatiu Potra for an armed revolt, the far right kept nationwide protests mostly peaceful. That is because George Simion — a former football hooligan turned leader of the nationalist AUR party (Alliance for the Union of Romanians, Alianța pentru Unirea Românilor) — was picking up support from Georgescu and making an effort to appeal to undecided voters. Capitalizing on Georgescu’s support implied rejecting the legitimacy of the decision of the Constitutional Court to cancel the 2024 election, prospectively installing Georgescu as prime minister, focusing on denying support for Ukraine and Ukrainian refugees, an EU-skeptical stance, and (unreciprocated) support for Donald Trump.
Romania’s main electoral body’s map of the vote reveals an increased second-round turnout in most urban agglomerations; in the counties with an ethnic Hungarian majority or with a significant ethnic Hungarian population; in Moldova, where nearly one million of that country’s 2.9 million citizens hold dual (Moldovan and Romanian) citizenship; and in the countries with significant Romanian diaspora communities and medium-term migrant workers. While in the case of the latter (particularly in the case of communities in the UK, Italy, Germany, and Spain), the turnout managed to surprise, especially due to the massive, if not overwhelming, support for Simion seen there, the communities of ethnic Hungarians, Moldova’s Romanians, and urbanites rallied strongly behind the Bucharest mayor.
The high turnout among Romanian citizens in Moldova and their crushing rejection of Simion’s candidacy were especially painful to him, leading him to raise claims of voter corruption by the Chișinău government. His supporters are currently petitioning online for depriving Moldova’s Romanians of their citizenship and the right to vote in Romanian elections. This, in spite of the fact that Simion himself was a staunch supporter of reviving Romanian identity in Moldova, and the idea of a Union of the now-aspiring EU candidate state with Romania.
Despite initially acknowledging Dan’s victory, George Simion is currently conducting a last-ditch attempt to delegitimize the presidential election by challenging the results based on claims of interference by the French and Moldovan governments. In the case of France, the claim comes added to Simion’s own allegations concerning the French ambassador’s alleged interventions with the Constitutional Court and the business sphere, and Telegram founder Pavel Durov’s claims about a French official demanding to “silence conservative voices in Romania.” In the case of Moldova, one can only wonder about what “administrative resources” would have been employed in interfering in Romania’s elections by the Chișinău government that itself struggled to combat massive voter fraud and Russian interference during last year’s elections there.
Meanwhile, independent observers acknowledge the elections’ competitive character, while also pointing out that ambiguous electoral legislation and vague campaign financing rules, coupled with mass inauthentic and aggressive online behavior and disinformation were issues marring the elections.
Whether recognized as president by Simion and his supporters or not, Dan will have to face Romanians’ many complaints: high living costs, all-time low levels of trust in institutions and state services, a sense of insecurity amid Russia’s full-scale invasion of Ukraine and Moscow’s threats against Moldova, along with frustration over Romania’s marginal role in the EU, to name just a few — against the backdrop of an increasing budget deficit. Solving these issues will require cooperation with Bucharest’s traditional partners — the EU, France, and Moldova. Most importantly, the consent of Romanian citizens and the “systemic” parties that Dan fought against will be necessary, too. Dan will need to work with transparency, competence, and determination — characteristics that many Romanians haven’t seen in leadership during the crises of the past years.
Magyar nyelvű változatban:
A május 4-én és 18-án megismételt romániai elnökválasztás, amely a centrista Nicușor Dan bukaresti főpolgármester győzelmét hozta, a mérsékelt társadalmi és politikai erőknek a szélsőségesekkel szembeni (éppenhogy) sikeres mozgósításának példája.
A 2024. decemberi választás érvénytelenítése az azokat befolyásolt összehangolt dezinformációs kampányra és illegális finanszírozásra tett hivatkozással („valószínűleg egy külföldi állami szereplő által”, ahogyan a román és francia hírszerzés fogalmazott) nemcsak a szélsőjobboldali szavazók haragját váltotta ki, a kiábrándult szavazók körében is nyugtalanságot keltett. Ezek a csoportok ezért az elnökválasztás törölt második fordulójának lefolytatását követelték.
Amint ez az ACLED (Armed Conflict Location and Event Data) által gyűjtött adatokból is kitűnik, a feszültség fő forrása az érvénytelenített elnökválasztás első fordulójából meglepetésszerű győztesként kikerült Călin Georgescunak a kizárása volt a versenyből. Ennek folyományaként legalább három erőszakos tüntetésre került sor a kormány, a Központi Választási Iroda és a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék ellen.
Mégis, annak ellenére, hogy a politikai megmozdulások száma tizenötszörös növekedést mutatott az érvénytelenített választásokat követő időszakban az azt megelőző öt hónapos időszakhoz képest, és bár Horatiu Potra zsoldosvezér egyenesen fegyveres felkelésre szólított fel, a szélsőjobboldal többnyire békés tiltakozásokat folytatott. Ennek oka, hogy George Simion — aki egykori futballhuligánból lett a nacionalista AUR párt (Szövetség a Románok Uniójáért, Alianța pentru Unirea Românilor) vezetője — igyekezett Georgescu teljes támogatói körét maga mellé állítani, köztük a bizonytalan szavazókat is megszólítva. A Georgescu táborának begyűjtésére irányuló törekvésből a 2024-es választások Alkotmánybíróság általi törléséről szóló döntés legitimitásának elutasítása, Georgescu számára a miniszterelnöki poszt kilátásba helyezése, Ukrajna és az ukrán menekültek támogatásának megtagadása, valamint EU-szkeptikus álláspont és Donald Trump (viszonzatlan) támogatása következett.
Románia legfőbb választási hatóságának szavazótérképéből jól látható, hogy a legtöbb városi agglomerációban; a magyar többségű vagy jelentős magyar nemzetiségű kisebbséggel bíró megyékben; Moldovában, ahol az ottani 2,9 millió lakosból közel egymillióan rendelkeznek kettős (moldovai és román) állampolgársággal; valamint a jelentős létszámú román diaszpóra-közösségeket és tartósabban külföldön dolgozó vendégmunkásokat befogadó országokban jelentősen megugrott a részvétel a második fordulóra. Míg az utóbbiak esetében (különösen az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Németországban és Spanyolországban) a részvételi arány meglepetést hozott, Simion tömeges, ha nem is elsöprő támogatásával, addig a magyarok, a moldovai románok és a városi népesség erőteljesen felsorakozott a bukaresti főpolgármester mögött.
A moldovai román állampolgárok magas részvételi aránya és jelöltségének a körükben mutatkozó elsöprő elutasítása különösen fájdalmas volt Simion számára. Arra késztette, hogy a kisinyovi kormányt a választók korrumpálásával vádolja. Támogatói online petíciókat indítottak a moldovai románoknak az állampolgárságtól és a romániai választásokon való szavazati jogtól való megfosztása érdekében, azok után, hogy pedig Simion maga is elkötelezett híve volt a moldovai román identitás felélesztésének, valamint az immár EU-tagjelölt ország Romániával való egyesítésének.
Noha kezdetben úgy tűnt, elismeri Dan győzelmét, George Simion jelenleg még egy kísérletet tesz arra, hogy aláássa az elnökválasztás legitimitását azáltal, hogy a francia és a moldovai kormány beavatkozására hivatkozva megtámadja az eredményeket. Franciaország esetében az állítás kiegészül Simion korábbi kijelentéseivel, amelyek a francia nagykövetet az Alkotmánybíróság és az üzleti szféra befolyásolása érdekében elkövetett beavatkozással vádolták, valamint a Telegram alapítójának, Pavel Durovnak a bejelentésével, miszerint egy francia tisztviselő állítólag azt követelte tőle, hogy „hallgattassa el a konzervatív hangokat Romániában”. Moldova esetében elgondolkodhatunk azon, ugyan milyen „adminisztratív erőforrásokat” használt volna fel a romániai választásokba való beavatkozásra a kisinyovi kormány, amely maga is a tömeges választói korrupció és az orosz beavatkozás ellen küzdött az országban tavaly lezajlott választások kapcsán.
A független megfigyelők mindeközben elismerik a választások versengő jellegét. Ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy a választási törvények kétértelműségei, a kampányfinanszírozás homályos szabályozása, valamint a tömeges nem-önazonos és agresszív online megnyilvánulások, illetve a dezinformáció áradása a választásokat beárnyékolta.
Akár elismerik Simion és támogatói az elnökválasztás eredményét, akár nem, Dannak a romániai népesség temérdek panaszával kell számolnia a továbbiakban: például a magas megélhetési költségekkel, az intézményekbe és az állami szolgáltatásokba vetett bizalom alacsony szintjével, a bizonytalanság érzésével Oroszország ukrajnai inváziója és Moszkva Moldovával szembeni fenyegetései miatt, valamint a Románia EU-ban betöltött marginális szerepe miatti frusztrációval, hogy csak néhányat említsünk — növekvő költségvetési hiánnyal a háttérben. E problémák megoldásához Bukarest hagyományos partnereivel — az EU-val, Franciaországgal és Moldovával — szoros együttműködésre lesz szükség. És talán a legfontosabb, hogy szükség lesz a román állampolgárok és a Dan által egyébként ellenzett „rendszerpártok” támogatására is. Dannak átláthatósággal, hozzáértéssel és határozottsággal kell majd kormányoznia. Olyan kvalitásokkal, amelyeket a román nép nem igazán látott az ország vezetésétől az elmúlt évek válságai során.