Who could be next? / Ki lehet a következő?
Lessons from the protests in Serbia and North Macedonia / A szerbiai és észak-macedóniai tüntetések tanulságai (F. Németh)
By Ferenc Németh (PhD Student, International Relations and Political Science Doctoral School, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
In mid-March, an unprecedented tragedy struck North Macedonia. A nightclub in the town of Kočani, located one-hundred kilometers from the capital, was engulfed in flames, resulting in 59 deaths and nearly 160 injuries. The disaster, in which corruption undoubtedly played a central role, sparked a series of protests organized by students, similar to what happened in the aftermath of the Novi Sad tragedy in Serbia. What common points can we identify between the two events? And will these demonstrations serve as a model for other countries in the Western Balkans?
The commonality between the tragedies in Novi Sad and Kočani lies in institutional and political corruption. The nightclub obtained its operating license through bribery and forgery, and it did not meet safety regulations at all. The tragedy, as was the case in Serbia, too, is not an isolated case but reflects a systemic problem. Over the past few years, there were several bus accidents as well as a major fire incident at the modular hospital in Tetovo that resulted in a significant overall number of casualties, yet comprehensive investigations and accountability have been lacking in the wake of these cases. The slogans emerging from the protests in both countries — such as “corruption kills” and “who will be next?” — highlight that structural problems, particularly corruption, can make anyone a victim in the Western Balkans.
In the wake of the Kočani fire, a wave of general social discontent and protests organized by students has unfolded in North Macedonia. The goals are similar to those articulated by Serbian students since last autumn: systemic change, transparency, institutional independence, and, above all, accountability based on an investigation into the circumstances that led to the tragedy. These goals go beyond the familiar mantras from previous demonstrations, such as calls for the government to resign or for new elections to be held; they seek to address the country’s problems on a much deeper level.
The most significant difference from events in Serbia lies in the government reaction. In North Macedonia, the right-wing VMRO-DPMNE-led cabinet is, presumably, closely monitoring the protests in Serbia and the responses of political actors there, trying not to repeat the mistakes made by President Aleksandar Vučić and the Serbian government. A comprehensive investigation into the Kočani fire has begun, with the detainment of more than thirty individuals, including former politicians, indicating that the government is currently handling the situation well.
The suspicion of selective accountability, however, still exists. It is striking that the current leadership does not consider itself responsible for the tragedy, whereas, similarly to the rhetoric heard in Serbia, they talk much about “color revolutions” and blame opposition parties for trying to increase their popularity. The fact that the right-wing party has only recently returned to power provides suitable ground for these narratives, as the previous social democratic SDSM-led government itself also faced a series of corruption scandals. In this context, it is currently easy to blame everything on the previous leadership, even though the currently ruling elite has contributed just as much to North Macedonia’s systemic problems as its predecessor.
If the protests in Serbia (or North Macedonia) can achieve real, systemic changes, such as restoring the political independence of the judiciary, increasing transparency, and ensuring real political accountability, they may serve as a model for other countries in the region to follow. They could then go a long way in the regional context to mitigate democratic backsliding and the problems stemming from state capture.
Magyar nyelvű változatban:
Március közepén eddig soha nem tapasztalt tragédia rázta meg Észak-Macedóniát. A fővárostól száz kilométerre fekvő Kočani település egyik szórakozóhelye lángba borult, ötvenkilenc ember halálát okozva, közel százhatvan sérült mellett. A szerencsétlenség, amiben a korrupció meghatározó szerepe megkérdőjelezhetetlen, egyetemisták által szervezett tüntetéssorozatot indított el, hasonlóan az újvidéki tragédia nyomán történtekhez Szerbiában. Milyen közös pontok azonosíthatók a két esemény között? És inspirálhatnak-e hasonló megmozdulásokat ezek a demonstrációk a Nyugat-Balkán többi országában?
Az újvidéki és a kočani tragédiák közös pontja az intézményi és politikai korrupció. A szórakozóhely a működési engedélyét vesztegetés és okirathamisítás útján szerezte meg, a biztonsági előírásoknak pedig korántsem felelt meg. A tragédia, hasonlóan az újvidéki esethez, nem elszigetelt eset, hanem rendszerszintű probléma jele. Az elmúlt években több hasonlóan összetett hátterű buszbaleset, vagy például a tetovói moduláris kórház leégése együttesen ugyancsak sok áldozatot követelt, a teljeskörű kivizsgálás és a felelősségre vonás azonban minden esetben elmaradt. A diszkótűz kapcsán kibontakozó demonstrációk szlogenjei — úgymint a „korrupció öl” és a „ki lesz a következő?” — így azokra a strukturális problémákra irányítják a figyelmet, közülük is különösen a korrupcióra, melyeknek a Nyugat-Balkán országaiban bárki áldozatául eshet.
A kočani tűzeset hatására általános társadalmi elégedetlenség és egyetemisták által szervezett tüntetéssorozat bontakozott ki Észak-Macedóniában. A protestálók céljai hasonlóak ahhoz, amit a szerb hallgatók tavaly ősszel megfogalmaztak: rendszerszintű változást, átláthatóságot, az intézményi függetlenség biztosítását, mindenekelőtt pedig a tragédia körülményeinek kivizsgálását és elszámoltatást követelnek. A célok így túlmutatnak az eddigi demonstrációkból ismert mantrákon, mint például hogy a kormány mondjon le, vagy hogy írjanak ki új választásokat — ennél sokkal mélyebb szinten kívánják az ország problémáit kezelni.
A legnagyobb különbség a szerbiai eseményekhez képest ezidáig a kormányzati reakcióban fedezhető fel. A jobboldali VMRO-DPMNE vezette észak-macedón kormány valószínűleg árgus szemekkel figyeli a szerbiai tüntetéseket és az ottani politikai szereplők reakcióit. Próbálja nem elkövetni azokat a hibákat, amelyeket Aleksandar Vučić és a szerb kormány elkövetett. A kočani tűzeset teljeskörű kivizsgálása elkezdődött, és több mint harminc személy, köztük volt politikusok, már előzetes letartóztatásban vannak. Így a kormány egyelőre kifejezetten jól kezeli az ügyet.
A szelektív felelősségre vonás gyanúja azonban továbbra is fennáll. Szembetűnő, hogy a jelenlegi vezetés nem tartja magát felelősnek a tragédiáért, miközben, Szerbiához hasonlóan, “színes forradalmakról”, valamint az ellenzéki pártok politikai népszerűség-hajhászásáról beszél. Az utóbbi megközelítést kézenfekvővé teszi, hogy a jobboldali párt csak pár hónapja tért vissza a hatalomba, a szociáldemokrata SDSM vezette előző kormányzatot pedig sorban érték a korrupciós botrányok. Jelen állás szerint így könnyű mindenért az előző vezetést hibáztatni — pedig Észak-Macedónia rendszerszintű problémáihoz épp úgy hozzájárult a jelenlegi kormánypárt is.
Ha a szerbiai (vagy az észak-macedóniai) tüntetések valódi, rendszerszintű változásokat tudnak elérni, például az igazságszolgáltatás politikai függetlenségének visszaállítását, az átláthatóság növelését és a valódi politikai felelősségvállalást, úgy ezek a megmozdulások példaértékűek lehetnek a térség többi országa számára. Pozitív és legalábbis mérséklő hatással lehetnek a demokratikus visszacsúszás folyamatára és az állam foglyul ejtéséből (az ún. state capture-ből) származó problémákra.