What should our children be afraid of? / Mitől kellene félnie a gyermekeinknek?
Reflections on Budapest Pride and the Hungarian legal context / Reflexiók a Budapest Büszkeség rendezvényről és a magyar jogi konextusról (A. Komanovics)
By Adrienne Komanovics (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
The controversy surrounding the legality of Budapest Pride 2025 reflects a broader legal and political trend in Hungary, marked by the increasing marginalisation of LGBTI persons through legislative measures. Central to this is the amendment of Hungary’s Child Protection Act, which now prohibits the “promotion or portrayal” of LGBTI content to minors. This provision, further entrenched by Amendment No. 15 to the Fundamental Law, frames child protection as taking precedence over nearly all other fundamental rights.
The European Commission, supported by 16 Member States and the European Parliament, has brought infringement proceedings against Hungary (Case C‑769/22), arguing that the measures violate EU fundamental rights. The Advocate General’s Opinion, delivered on 5 June 2025, confirms that the Hungarian legislation breaches, inter alia, the principles of non-discrimination, freedom of expression, and the right to private and family life.
The prohibition of exposure to content depicting the ordinary, everyday lives of LGBTI individuals constitutes direct discrimination on the grounds of sexual orientation and gender identity, contrary to Article 21 of the Charter of Fundamental Rights and Article 19 TFEU (Treaty on the Functioning of the European Union). By banning neutral or positive representations of LGBTI persons, the law stigmatizes a minority and promotes a climate of exclusion. Notably, the State has provided no evidence that such content is harmful to children’s development.
Further, the restriction undermines freedom of expression, as protected by Article 11 of the Charter, and by ECtHR (European Court of Human Rights) and ECJ (Court of Justice of the European Union) jurisprudence, which extends protection even to ideas that may “offend, shock or disturb.” Preventing access to everyday representations of LGBTI lives impairs democratic pluralism and public discourse.
The law also infringes upon the right to private and family life, particularly for LGBTI minors. Denying visibility and access to affirming information contributes to feelings of isolation and internalised stigma, contrary to Article 7 of the Charter.
Hungary argues that its approach reflects national constitutional identity, and that it prioritises parental rights and child welfare. However, these justifications remain unsupported by empirical evidence and fail to meet the EU’s proportionality and non-regression standards. Member States retain discretion within limits, but cannot undermine the Union’s core values.
Ultimately, it is not exposure to LGBTI content that threatens children, but the hostility — State-sponsored in this case — that denies them recognition, protection, and dignity.
Magyar nyelvű változatban:
A Budapest Pride 2025 rendezvény jogszerűségével kapcsolatos vita egy messzebbre ható magyarországi jogi és politikai tendenciát tükröz: az LMBTI személyek növekvő mértékű marginalizálását jogalkotási intézkedéseken keresztül. Ennek központi eleme a magyar gyermekvédelmi törvény közelmúltbeli módosítása, amely immár tiltja LMBTI tartalmak „népszerűsítését vagy megjelenítését” kiskorúak számára. Ez a rendelkezés, melyet az Alaptörvény 15. számú módosítása tovább erősített, az ilyen módon értelmezett gyermekvédelem számára szinte minden más alapjoggal szemben elsőbbséget biztosít.
Az Európai Bizottság 16 tagállam és az Európai Parlament támogatásával kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen (C-769/22. sz. ügy), azzal érvelve, hogy az intézkedések sértik az uniós alapjogokat. A főtanácsnok 2025. június 5-én megfogalmazott indítványa megerősítette, hogy a magyar szabályozás sérti többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a véleménynyilvánítás szabadságát, és a magán‑ és a családi élethez való jogot..
Az LMBTI egyének hétköznapi, mindennapi életét bemutató tartalmak megtekintésének tilalma ellentétes az Alapjogi Charta 21. cikkével és az EUMSZ (az EU működéséről szóló szerződés) 19. cikkével, és szexuális irányultság és nemi identitás alapján történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az LMBTI személyek semleges vagy pozitív ábrázolásának tiltásával a törvény megbélyegez egy kisebbséget, és elősegíti a kirekesztés légkörét, miközben az állam nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy az ilyen tartalmak valóban károsak lennének a gyermekek fejlődésére.
A korlátozás továbbá aláássa a véleménynyilvánítás szabadságát, amelyet a Charta 11. cikke, illetve az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) és az EUB (Európai Unió Bírósága) ítélkezési gyakorlata véd, ami még azokra a gondolatokra is kiterjeszti a védelmet, amelyek „sértőek, sokkolnak vagy zavaróak”. Az LMBTI-élet mindennapi ábrázolásaihoz való hozzáférés megakadályozása rombolja a demokratikus pluralizmust és a közbeszédet.
A törvény sérti a magán- és a családi élethez való jogot is, különösen az LMBTI kiskorúak esetében. A láthatóság és a megerősítő információkhoz való hozzáférés megtagadása hozzájárul az elszigeteltség és a belső megbélyegzés érzéséhez, ami ellentétes a Charta 7. cikkével.
Magyarország azzal érvel, hogy a megközelítése hazánk alkotmányos önazonosságán alapul, és hogy a szülői jogokat és a gyermekek jólétét helyezi előtérbe. Ezeket az indoklásokat azonban nem támasztják alá empirikus bizonyítékok, és nem felelnek meg az uniós jogban érvényesülő arányossági követelménynek és a visszalépés tilalmának. A tagállamok bizonyos határokon belül megtartják ugyan mérlegelési jogkörüket, de erre hivatkozva nem áshatják alá az Unió alapvető értékeit.
Végső soron nem az LMBTI tartalmaknak való kitettség fenyegeti a gyermekeket, hanem az ellenséges — ebben az esetben államilag tanúsított — magatartás, amely szexuális irányultságuk és nemi identitásuk függvényében megtagadja tőlük az elismerést, a védelmet és a méltóságot.