What happened to the Chinese economy? / Mi történt a kínai gazdasággal?
The role of politics behind recent Chinese economic trends / A politika szerepe az aktuális kínai gazdasági trendek hátterében (T. Matura)
By Tamás Matura (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
The Chinese economy is ailing and the economic troubles are actually just symptoms of a deeper political crisis.
For three decades, China continued the successful extensive growth strategy that other emerging East Asian countries had already followed. Its rapid development relied on cheap, industrious and almost unlimited labour, fixed capital investment and exports. As expected, this model lost steam over time, compounded by the 2008-2009 global financial crisis. The five-year plan introduced in 2011 already aimed for internal consumption and higher value-added production to take over the role of the engine of growth. However, consumption has not increased significantly. The state carried out forced investments to achieve GDP targets based on political considerations. China's indebtedness has grown rapidly and exceeded 300% of GDP by 2024. Investments were poorly utilized, including in the real estate industry and infrastructure. Meanwhile, the deterioration of relations with the West led to a reduction in technological transfers. Retail growth has slowed to 2% per year, the price of newly-built apartments is falling by 5% per year, youth unemployment has jumped to 21% — approximating a deflationary environment. For the remainder of the decade, China's economic growth may fall below 4% per year, and then to around 2% in the 2030s. Catching up with the United States is beyond the horizon.
The sources of the problem are political in nature. The power transfer regime once introduced by Deng Xiaoping ensured for several decades that the top leadership would retire after completing two terms. This cleared the way for younger people and new ideas and allowed leaders to make painful but necessary decisions for socio-economic restructuring. This system was put an end to by Xi Jinping, who began his third, and probably not his last, term in 2022, uprooting the system of "checks and balances with Chinese characteristics."
When a politician wants to stay in power forever, loyalty becomes the main career skill, while decisions come to be closely associated with the supreme leader who thus has to be infallible and beyond criticism. Mistakes are made and covered up. The system becomes incapable of changing course. Instead of long-term strategic steps, decisions that help short-term political survival are prioritised. To preserve his own power, the supreme leader favours the interests of economic interest groups that help him maintain his position. These happen to be the groups that have benefited from the economic structure of the last forty years — change is not in their interest. They do not want the state to reallocate resources from their respective sectors to stimulate consumer consumption. All of this leads to the conclusion that no meaningful economic reform can be expected in China until meaningful political reform takes place.
Magyar nyelvű változatban:
A kínai gazdaság gyengélkedik, de a gondok valójában csupán tünetei a mélyebb politikai válságnak.
Kína három évtizeden keresztül folytatta azt a sikeres extenzív növekedési stratégiát, amelyet más feltörekvő kelet-ázsiai országok már korábban bejártak. Gyors fejlődése az olcsó, szorgalmas és szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló munkaerőre, az állótőke-beruházásra és az exportra támaszkodott. E modell a várakozásoknak megfelelően idővel kifulladt, amihez hozzájárult a 2008-2009-es pénzügyi világválság. Már a 2011-ben bevezetett ötéves terv is azt tűzte ki célul, hogy a belső kereslet és a magasabb hozzáadott értékű termelés vegye át a növekedés motorjának szerepét. Csakhogy a belső kereslet nem nőtt érdemben. Az állam kénytelen volt továbbra is a beruházások erőltetésével elérni a politikai alapon kitűzött GDP-célokat. Kína teljes eladósodottsága rohamosan nő, 2023-ra meghaladta a GDP 300%-át. A beruházások rosszul hasznosultak, többek között az ingatlanipar és az infrastruktúra területén. Mindeközben a Nyugattal fennálló kapcsolatok romlása a technológiai transzfereket is beszűkítette. A kiskereskedelmi termékforgalom növekedése évi 2%-ra lassult, az új építésű lakások ára évi 5%-kal csökken, és defláció közeli környezet alakult ki az országban, miközben a fiatalok munkanélkülisége 21%-ra ugrott. Az évtized hátralévő részében a kínai gazdasági növekedés évi 4% alá, majd a 2030-as években 2% környékére eshet. A távoli jövőbe tolódott az Egyesült Államok utolérése.
A probléma forrásai politikai természetűek. A Teng Hsziao-ping által bevezetett hatalomátadási rend évtizedeken keresztül biztosította, hogy a legfelsőbb vezető garnitúra két ciklus kitöltése után visszavonuljon. Ez utat nyitott a fiatalabbak és az új ötletek számára, és lehetővé tette, hogy a vezetők meghozzanak fájdalmas, de szükséges döntéseket a gazdasági-társadalmi szerkezetváltás érdekében. Ennek a rendszernek vetett véget Hszi Csin-ping, aki 2022-ben megkezdte harmadik, várhatóan nem utolsó ciklusát, felrúgva a „kínai típusú fékek és egyensúlyok” rendjét.
Amikor egy politikus örökre hatalmon akar maradni, a lojalitás válik az előmenetel legfőbb szempontjává, a döntések egybeforrnak a legfelsőbb vezető nevével, aki tévedhetetlen és támadhatatlan. Ha hibáznak, eltusolják. A rendszer képtelenné válik az irányváltásra, hosszútávú stratégiai lépések helyett a rövidtávú politikai túlélést segítő döntések kapnak prioritást. A legfelsőbb vezető saját hatalmának megőrzése érdekében azon gazdasági érdekcsoportok érdekeit részesíti előnyben, amelyek elősegítik pozíciója megtartását. Márpedig ezek azok a csoportok, amelyek az elmúlt negyven év gazdaságszerkezetének haszonélvezői voltak, így nem áll érdekükben a változás, hogy az állam saját ágazatuktól átcsoportosítsa az erőforrásokat a lakossági fogyasztás élénkítésére. Azaz, nem várható érdemi gazdasági reform Kínában, amíg nem történik érdemi politikai reform.