Vietnam's High-Speed Railway / Nagysebességű vasút Vietnámban
Bamboo diplomacy and strategic autonomy / Bambuszdiplomácia és stratégiai autonómia (N. Ngo Minh)
By Ngoc Ngo Minh (Masters student in International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
Vietnam’s National Assembly has given the green light to a landmark high-speed railway (HSR) project linking Hanoi, the northern capital, with Ho Chi Minh City, the main economic center in the south. Valued at US$67.3 billion, the ambitious 1,541-kilometer infrastructure project, approved on November 30, 2024, is expected to revolutionize travel and commerce across the country.
At the same time, it is more than a major domestic initiative — it is also a test of Vietnam’s foreign policy principles, including bamboo diplomacy and strategic autonomy. By balancing relationships with major partners and would-be investors like Japan and China, while fostering self-reliance, Vietnam is crafting a nuanced approach.
Japan, a trusted donor of Offician Development Assistance (ODA), remains a strong contender. After losing the Jakarta-Bandung HSR bid to China, Tokyo is eager to secure the project as part of its “Partnership for Quality Infrastructure” initiative. However, China’s rapid advancements in railway technology and its influence in the region through the Belt and Road Initiative (BRI) present a compelling alternative. Having secured HSR projects in Laos, Thailand, Malaysia, and Indonesia, Beijing is keen to expand its reach by introducing its HSR technology to Vietnam. Achieving success there would mark a major geopolitical win for China, especially given Hanoi’s cautious approach toward fully committing to BRI projects so far. Meanwhile, South Korea has also shown interest in leveraging its own success with the sale of Hyundai Rotem bullet trains to Uzbekistan.
Vietnam’s bamboo diplomacy reflects its ability to bend but not break under the power of competing influences. Prime Minister Pham Minh Chinh visited China three times in the past year alone, directly appealing to key Chinese railway corporations for collaboration. At the same time, he has sought Japanese ODA and invited South Korea to participate. The government has also committed to funding the project by domestic means, including from the state budget as well as through low-interest loans and government bonds, rather than relying heavily on foreign loans. This reflects a broader trend in Vietnam’s infrastructure development, as seen in the case of the Long Thanh Airport project, too, where state-owned entities led the charge without leaving control to foreign stakeholders.
The 2019 Public Investment Law gives the Ministry of Finance oversight to evaluate Official Development Assistance impacts and ensure financial prudence, while amendments to the Railway Law of 2017 provide domestic investors with easier access to funding, land, and tax incentives. These measures are designed to ensure that foreign involvement aligns with Vietnam’s long-term goals, retaining local control over critical infrastructure. Any international participation must also include commitments to technology transfer and training.
This approach shows Vietnam’s pragmatism. While it seeks to showcase its self-reliance, the government recognizes the value of foreign expertise in areas like engineering and advanced technology. By balancing domestic resources with selectively accepted external support, Vietnam can maintain control while also benefiting from global best practices.
Magyar nyelvű változatban:
A vietnámi nemzetgyűlés 2024. november 30-án zöld utat adott egy mérföldkőnek számító nagysebességű vasúti (NSV) projekt számára, melynek célja összekötni Hanoit, az északi fővárost Ho Si Minh-várossal, a déli térség fő gazdasági központjával. Az ambiciózus, 67,3 milliárd dollár értékű, 1541 kilométeres szakaszt érintő infrastrukturaprojekt várhatóan országszerte forradalmasítja majd az utazást és a kereskedelmet.
A projekt ugyanakkor több, mint csupán jelentős belföldi fejlesztési kezdeményezés — Vietnám külpolitikai elveinek alapvető próbája is, gondolva itt a bambuszdiplomáciára, illetve a stratégiai autonómiára irányuló törekvésekre. Vietnám éppen ezért olyan megközelítés kialakítására törekszik, mely a fő partnerekkel és potenciális befektetőkkel, Japánnal és Kínával fenntartott kapcsolatokat kiegyensúlyozza, miközben megőrzi az ország önállóságát is.
Japán, mint az ODA (Official Development Assistance) fejlesztési segélyek megbízható forrása az NSV-projekt megszerzéséért folyó vetélkedésben mindenképpen erős versenyző. Miután lemaradt az indonéziai Jakarta-Bandung NSV megépítésére irányuló projektről (Kínával szemben), Tokió nagy jelentőséget tulajdonít a vietnámi projekt lehetőségének a „Partnerség a minőségi infrastruktúraért” kezdeményezés részeként. Ugyanakkor Peking erős kihívója lehet ezúttal is — támaszkodhat gyors fejlődésére a vasúti technológia terén, és következetesen igyekekszik növelni az Egy Övezet, Egy Út (Belt and Road Initiative, BRI) kezdeményezés révén elért befolyását a térségben. Sikeres laoszi, thaiföldi, malajziai és indonéziai NSV-projektek nyomában Peking szívesen játszana úttörő szerepet Vietnámban is, ami egyben geopolitikai győzelmet is jelentene számára, különös tekintettel Hanoi eddigi óvatos megközelítésére a BRI-vel kapcsolatban. Mindeközben Dél-Korea is érdeklődést mutat, maga is dokumentált eredményességgel Üzbegisztánból, ahová többek között Hyundai Rotem vonatokat adtak el.
Vietnám “bambuszdiplomáciája” arra irányul, hogy a különféle nyomások és kényszerek hatására meghajoljön, amikor kell, de meg ne törjön. Ennek jegyében Pham Minh Chinh miniszterelnök csak az elmúlt évben háromszor látogatott el Kínába, közvetlenül a kulcsfontosságú kínai vasúttársaságokhoz fordulva a lehetséges együttműködés ügyében. Ezzel egy időben viszont Japántól is hivatalos fejlesztési támogatást kért, és Dél-Koreát is meghívta a részvételre. Mindeközben a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a projektet hazai eszközökkel is — egyfelől közvetlenül az állami költségvetésből, másfelől alacsony kamatozású hitelekkel és államkötvények révén — finanszírozza majd. Így elkerülhető, hogy főként külföldi hitelekre kelljen támaszkodnia. Ez a vietnámi infrastruktúra-fejlesztés általános gyakorlata, amint azt a Long Thanh repülőtér projektje is mutatja, ahol állami tulajdonú entitások játszották a meghatározó szerepet, megtartva az irányítást a külföldi résztvevőkkel szemben.
A 2019. évi állami beruházási törvény alapvető felügyeleti feladatot ró a Pénzügyminisztériumra a hivatalos fejlesztési támogatások hatásainak értékelésében és az ezek bevonásával finanszírozott projektek pénzügyeinek ellenőrzésében. A 2017. évi vasúti törvény módosításai pedig könnyebb hozzáférést biztosítanak a hazai befektetők számára a szükséges finanszírozáshoz, földterületekhez és adókedvezményekhez. Ezek az intézkedések hivatottak garantálni, hogy a külföldi szerepvállalás összhangban legyen Vietnám hosszú távú céljaival, megőrizve a kritikus infrastruktúra feletti helyi ellenőrzést. Emellett minden nemzetközi részvételnek tartalmaznia kell a technológiatranszferre és a helyi szakember-képzésre vonatkozó kötelezettségvállalásokat is.
A megközelítés Vietnám pragmatizmusát jelzi. Miközben az önállóságra törekszik, elismeri a külföldi szakértelem értékét az olyan területeken, mint a mérnöki tudás és a fejlett technológia. A hazai erőforrások és a szelektíven elfogadott külső támogatás kiegyensúlyozásával Vietnám így fenntarthatja az irányítást, miközben a legkorszerűbb globális jó gyakorlatokból profitál.
Good one