Trump's trade policy towards China / Trump kereskedelempolitikája Kína irányában
Backtracking and seeking a compromise? / Visszakozás, kompromisszumkeresés? (T. Matura)
By Tamás Matura (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
Robert E. Lighthizer, the chief trade negotiator during Trump's first term and one of the main advocates of aggressive tariff policies, recently published a rather surprising opinion piece in The New York Times. In an unusually sober tone for MAGA Republicans, he wrote about the importance of multilateral cooperation, addressed the alarming income inequalities in U.S. society, and even expressed concern for Chinese consumers. With little exaggeration, the reader may be forgiven for assuming that the real author of the article is Bernie Sanders.
Trump has only returned to the Oval Office three weeks ago, so it may be too early to judge the overall direction of his policies. But it is notable that, contrary to his campaign promises, he did not impose overwhelming tariffs on China on his first day in office — nor did he do so in his first week or thereafter. Instead, he seems to be trying to distract voters with a series of actions that are more like a diversion, whether it be the bullying of his own allies, his controversial and quickly retracted statements about Gaza, or the renaming of the Gulf of Mexico America. None of these moves are much help to American families.
The most likely reason is that China is much better prepared for another trade war than it was in 2018, while the new US administration has to face the prospective inflationary effects of any steep rise in tariffs on the U.S. economy. Thus, even Trump did not dare to attack China as fiercely as he did with gigantic Denmark.
Negotiations may have started in the background. The parties have fired warning shots. Trump announced relatively low-level new tariffs (not just against China), to which Beijing also reacted cautiously, imposing new tariffs only on about one-tenth of the products coming from the US.
All this is important from a European and Hungarian perspective. If Washington and Beijing reach a quiet agreement, the EU's negotiating positions with both parties will deteriorate. The situation could be particularly unpleasant if such an agreement would result in restrictions on some Chinese exports to the US, which, in search of new markets, could end up in Europe. That would further deepen the EU's foreign trade deficit vis-à-vis China, which already approached a whopping EUR 300 billion last year.
Magyar nyelvű változatban:
Egészen meglepő véleménycikket közölt a minap a The New York Times Robert E. Lighthizertől, Trump első ciklusának kereskedelmi főtárgyalójától, az agresszív vámpolitika egyik fő szószólójától. A MAGA-republikánusoktól szokatlanul józan hangvételű írásában a multilaterális együttműködés fontosságáról beszél, sőt az amerikai társadalom baljós jövedelmi egyenlőtlenségeiről is szót ejtett, és még a kínai fogyasztók iránti aggodalmának is hangot adott. A cikk végére érve az olvasó akár azt is hihetné, hogy Bernie Sanders volt az írás valódi szerzője.
Trump csupán három hete tért vissza az Ovális Irodába, így talán még korai megítélni politikáinak általános irányát. Az már bizonyos azonban, hogy a kampány során tett ígéretei ellenére nem vezetett be Kínával szemben elsöprő erejű vámokat az első hivatalban töltött napján, sőt még az első hivatalban töltött hetében sem — és azóta sem. Ehelyett mintha inkább pótcselekvések sorozatával próbálná elterelni a választók figyelmét, legyen szó saját szövetségesei csuklóztatásáról, a Gázát érintő botrányos, majd gyorsan visszacsinált kijelentéseiről, vagy éppen a Mexikói-öböl az Amerikai-öböl átnevezéséről. Egyik sem túl nagy segítség az amerikai családoknak.
A legvalószínűbb oka a látottaknak az, hogy Kína sokkal jobban felkészült most egy kereskedelmi háborúra, mint 2018-ban volt. Közben pedig az új washingtoni kormányzatnak szembesülnie kell egy esetleges durva vámemelésnek az amerikai gazdaságra gyakorolt inflatorikus hatásaival. Így még Trump sem mert olyan hevesen Kínának rontani, mint ahogy azt a gigászi Dániával szemben megtette.
Ehelyett óvatos tárgyalások kezdődhettek a háttérben, miután a felek leadtak egy-egy figyelmeztetőlövést. Előbb Trump csupán aránylag alacsony szintű új vámokat jelentett be (és ráadásul nem is csak Kínával szemben), amire utóbb Peking szintén visszafogottan reagált, az USA-ból érkező termékek alig egy tizedére vetve csak ki új vámokat.
Mindez uniós és magyar szemmel azért fontos, mert ha Washington és Peking szép csendben megállapodik, akkor az EU tárgyalási pozíciói mindkét féllel szemben romlanak majd. Különösen kellemetlen lehet a helyzet, ha egy esetleges megállapodás tovább korlátozná az USA-ba irányuló kínai exportot, amely így új irányt keresve Európában köthetne ki, tovább növelve a Kínával szemben fennálló, tavaly már a 300 milliárd eurót is megközelítő uniós külkereskedelmi deficitet.