The recent Airwars.org investigation of air strikes in Gaza / Az Airwars.org friss elemzése a gázai légi csapásokról
Commentary by Tamás Hoffmann / Hoffmann Tamás kommentárja
By Tamás Hoffmann (Associate Professor, international lawyer, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
A fresh investigative report produced by Airwars.org, titled “The Killings They Tweeted,” takes a close look at footage of Israeli air strikes posted by the Israel Defense Forces (IDF), to reconstruct particular instances of aerial bombing in Gaza along with their consequences in terms of civilian casualties, raising important questions about targeting and proportionality in the use of lethal force.
Urban warfare is traditionally the most brutal form of combat. In densely populated areas, even attacks on legitimate military targets may result in a shocking number of civilian casualties.
International humanitarian law (the laws of war) allows for “collateral damage,” i.e., the destruction of civilian property or even civilian lives if it is not excessive to the military advantage derived from the destruction of a military target. This is an inherently subjective consideration as it is impossible to objectively calculate the military value of a target.
Nevertheless, militaries have an obligation to mitigate civilian casualties as much as it is possible under the circumstances. This might include warning the local residents to evacuate from a prospective strike location, and choosing the specific means of war (weapons) to be employed or the time of attack in such a way as to minimise collateral harm.
The documentary by Airwars.org highlights a set of cases where it seems really difficult to imagine that the collateral damage was proportionate to the military advantage sought, or that adequate warning was given to the residents — as in the case of the destruction of an alleged “Hamas terror tunnel” that resulted in the collapse of a residential building. These instances definitely raise the suspicion that such acts could qualify as serious violations of international humanitarian law, even amounting to war crimes.
The documentary also highlights that the perception of illegality is highly detrimental to the war effort itself. Even if the State in question does not necessarily feel constrained by the legal requirements and their implications, if its military operation is perceived to involve the commission of war crimes it will result in a loss of popular support, which in turn increases the international pressure to limit the ongoing military actions.
Magyar nyelvű változatban:
Az Airwars.org által összeállított „The Killings They Tweeted” című friss elemzés izraeli légicsapásokról készült és az Izraeli Védelmi Erők (IDF) által közzétett felvételeket vesz alaposan szemügyre, hogy rekonstruálja a gázai légi bombázások egyes konkrét eseteit, és ezek hatását polgári áldozatok tekintetében. Az elemzést bemutató rövid dokumentumfilm fontos kérdéseket vet fel a halálos erő alkalmazásának célzásával és arányosságával kapcsolatban.
A városi hadviselés hagyományosan a háború legbrutálisabb formája. Sűrűn lakott területeken még a törvényes katonai célpontok elleni támadások is megdöbbentő számú polgári áldozatot követelhetnek.
A nemzetközi humanitárius jog (vagyis a hadijog) megengedi a „járulékos károkat”, azaz polgári tulajdon vagy akár polgári életek megsemmisítését, ha a szóban forgó károk nem aránytalanok egy adott katonai célpont elpusztításából származó katonai előnyökhöz képest. Ez elkerülhetetlenül szubjektív megfontolás tárgya — lehetetlen objektíven meghatározni egy cél katonai értékét.
Mindazonáltal a katonaságnak kötelessége a polgári áldozatok számának mérséklése, amennyire ez az adott körülmények között lehetséges. A követelmény magában foglalhatja a helyi lakosok figyelmeztetésének szükségességét, hogy azok evakuálására egy várható csapás helyszínéről sor kerülhessen, vagy éppen a konkrét háborús eszközök (fegyverek) és a támadás időpontjának a járulékos károk minimalizálására alkalmas megválasztását.
Az Airwars.org dokumentumfilmje rávilágít olyan esetekre, ahol nagyon nehéz elképzelni, hogy a járulékos kár arányos volt az elvárt katonai előnnyel, vagy hogy megfelelő figyelmeztetést kaptak volna a helyi lakosok — például a filmben említett “terroralagút” bombázásakor, amely támadás egy lakóépület összeomlásához vezetett. Ezek az esetek határozottan felvetik a gyanút, hogy a kapcsolódó cselekmények a nemzetközi humanitárius jog súlyos, akár háborús bűncselekménynek minősülő megsértéseként értékelhetők.
A dokumentumfilm arra is rávilágít, hogy az illegalitásnak már a látszata is rendkívül káros adott szereplő háborús erőfeszítésének a szempontjából. Még ha az érintett állam nem is feltétlenül érzi magát korlátozva a jogi kívánalmak által, ha katonai műveletét a közvélemény háborús bűnök elkövetésével asszociálja, az a katonai fellépés támogatásának elvesztésével járhat, növelve a műveletek korlátozása érdekében kifejtett nemzetközi nyomást.