The prospects of U.S. Government / Az Egyesült Államok kormányzatának kilátásai
Elon Musk and change management / Elon Musk és a változásmenedzsment (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
I was recently asked to brief an audience about what we can expect from Elon Musk’s Department of Government Efficiency (DOGE). Here’s a short summary of the key points.
DOGE is understood by some to be an advisory body. Wrongly. DOGE has been established not merely to study the federal government to make some humble recommendations. Its members behave like an assault team that has breached the enemy’s defensive lines. They have already obtained access to the data of all U.S. federal government employees and are seeking direct control over U.S. government payments. Musk has his core people at his HQ, and his associates are going out to all federal government agencies. What is happening is like the big-corporation process of post-takeover change management applied to the whole of U.S. government, with plans for major workforce downsizing and the elimination of entire agencies along with a lot of regulations. It is the kind of change management that admittedly breaks things first, supposedly to find out about what and how to fix later — which is a very questionable logic in approaching the functioning of a government.
Musk and DOGE are part of U.S. government, thus. Earlier, there was misleading talk of how DOGE would not be a governmental body. Now they are officially a “temporary government organisation” whose creation needed no Congressional approval because of its temporariness. Congressional approval is, to state the obvious, a process where the blatantly obvious conflicts of interest around Musk and his team could have been raised. So U.S. representative democracy just took a major hit.
Speaking of which, DOGE takes its name from a cryptocurrency dear to Musk, Dogecoin. This is under a Trump presidency that began with the launch of Trump and Melania cryptocurrencies. Some (including among our readers) may enjoy playing (and profiting as) investors with cryptocoins, but crypto overall is the product of flawed reasoning and has always moved the world in only one direction: towards less transparency, more corruption, less democracy, more crime, more violence. Cryptocurrencies associated with people in power only make things worse.
Meanwhile, Musk is an immigrant from South Africa/Canada (U.S. citizen since 2002). He has global business interests, travels around the globe, and frequently meets with foreign officials. He is the kind of person who should be strange to see being empowered by MAGA “nationalists” (the “Make America Great Again” crowd, a.k.a. “Trump republicans”). That is, unless we remind ourselves that Musk is a white male, speaking native English. He is revered as a prodigious-businessman-slash-genius, and he has actively invested in that reputation from early on. So now he can bring his business associates and crash the gates of U.S. government, not even needing to mind security clearances.
Is Musk’s person a guarantee of successful government reform? Successful anything…? He had his share of failures. He showed a talent for programming at a young age, has an exceptional entrepreneurial spirit, the smarts to sniff out some really great ideas and opportunities, and a more mixed record as a manager. But he also benefited from (1) a privileged family background to begin with, (2) being there early in the Californian start-up paradise to later benefit from the rule of preferential attachment, with a lot of talented people and great ideas gravitating towards him, and (3) government contracts, including those with NASA that came at the very last minute to save his up-to-that-point-failing SpaceX enterprise.
Is Musk likely to ethically manage all the conflicts of interest around him? For an example to consider related to this, he has taken fairly liberally to workplace norms, fathering three children with an executive in charge of one of his companies (Shivon Zilis at Neuralink). For another, just take a look at the manner in which he responds to criticism. Meanwhile, what we see from him in terms of his shifting political views and even his changed relationship to Donald Trump may actually be a way for him to protect his interests from an extremely unpredictable leader in Trump.
Is Musk bringing the pure corporate ethos to the change management process described above? The latter could be problematic in any case, given the popular but highly flawed assumptions about “corporate efficiency,” what “efficiency” is in the first place, and how that should apply to the realm of government. But Musk is no longer just a manager. He is in politics. Not only in the U.S., at that. He is a politician now. He represents a political agenda, and is involved in implementing that agenda.
Is he going to be accountable? Say, if regulations abolished under his watch contribute to a toxic spill at a chemical industrial plant ten years from now? Or if an overwhelmed government agency, with a downsized workforce, substituting for a dozen other agencies that used to carry out its tasks in the past, fails in its oversight functions with disastrous consequences? Not likely. Would he be held to account for democratic backsliding or specific human rights violations facilitated by his proposed reforms down the road? Even less likely. The process of change management, even in the corporate world, is often an accountability sink. When the worst consequences set in, there will always be people who can be found to be directly responsible for them — indirect but possibly greater responsibility, originating farther in time, is very unlikely to be attributed in a legal sense, or by the broader public, to past reformers.
Even before that, however, the planned radical transformation of established U.S. government ways is likely to have major consequences for the world through U.S. foreign relations, which are set to take major impact from DOGE’s work. Impact possibly worse than the fallout from that poorly written OMB memo.
Magyar nyelvű változatban:
Nemrég megkértek, hogy beszéljek egy közönség előtt arról, mit várhatunk Elon Musk Kormányzati Hatékonysági Minisztériumától (Department of Government Efficiency, DOGE). Az alábbiakban felsorom a jelzésértékű tényeket, melyekből ennek megítélésénél kiindulok.
A DOGE-ról egyesek azt feltételezik, hogy egy tanácsadó testület. Helytelenül. A DOGE nem csupán arra készül, hogy tanulmányozza a szövetségi kormány működését, majd szerényen ajánlásokat tegyen egy jelentés konklúziójaként. Ténylegesen úgy lépnek fel, mint egy rohamcsapat, amely áttörte az ellenség védelmi vonalát. Hozzáférést szereztek az Egyesült Államok szövetségi kormányának dolgozó összes alkalmazott adataihoz, és igyekeznek megkaparintani a közvetlen irányítást az Egyesült Államok kormányának a Kongresszus által felhatalmazottan folyó kifizetései felett. Musk személyes csapata már felcsapta a főhadiszállását, munkatársai pedig az összes szövetségi kormányhivatalnál megjelennek kérdezni, körülnézni, utasításokat adni. Ami történik, inkább a vállalati világból ismert, felvásárlást és tulajdonváltást követő változásmenedzsmenthez hasonlítható, az amerikai szövetségi kormányzatra alkalmazva. A folyamat jelentős létszámleépítést ígér, valamint egész hivatalok felszámolását és sok szabályozás eltörlését helyezi kilátásba. Az a fajta változásmenedzsment ez, amely bevallottan úgy indul, hogy először is összerombolnak dolgokat, elvben azért, hogy így lássák meg, mit és hogyan kellene később megjavítani — ami erősen megkérdőjelezhető logika egy kormányzat működésének a megközelítésében.
Musk és vele együtt a DOGE tehát az Egyesült Államok kormányának/kormányzatának része. Korábban sok félrevezető szó esett arról, hogy a DOGE nem lesz kormányzati szerv. Ma már hivatalosan is „ideiglenes kormányszervezetként” létezik, amelynek létrehozásához az “ideiglenessége” miatt nem volt szükség kongresszusi jóváhagyásra. Utóbbi, hogy leírjuk a nyilvánvalót, olyan folyamat, amelynek során a Musk és csapata körül jelentkező kirívóan nyilvánvaló érdekellentétekre rá lehetett volna kérdezni nyilvánosan. Ennek megkerülésével az Egyesült Államok képviseleti demokráciáját jelentős csapás érte.
Apropó, a DOGE a nevét a Musk számára kedves kriptovalutáról, a Dogecoinról kapta. Történik mindez a második Trump-elnökség alatt, mely a Trump és Melania kriptovaluták piacra dobásával kezdődött. Egyesek (köztük talán olvasóink soraiból is egypáran) szívesen próbálnak szerencsét befektetőként a különféle kriptocoinokkal. De ettől még nem árt észben tartani, hogy a kripto-pénzeszközök összességében hamis érvelés termékei, és mindig is csak egy irányba mozgathatták a világot: a kevesebb átláthatóság, a több korrupció, a kevesebb demokrácia, a több bűnözés és a több erőszak felé. A politikai hatalommal bíró szereplőkkel összefonódott kriptovaluták csak tovább rontanak ezen a helyzeten.
Musk emellett történetesen egy dél-afrikai/kanadai bevándorló (2002 óta az Egyesült Államok állampolgára). Globális üzleti érdekeltségei vannak. Sokat utazik a világban, és gyakran találkozik más országok vezetőivel, tisztviselőivel. Az a fajta ember, akinek a támogatását nem feltétlenül várnánk a “nacionalista” MAGA-szavazóktól (vagyis a Make America Great Again, avagy Trump-republikánusoktól). Hacsak nem tartjuk szem előtt, hogy angol anyanyelvű fehér férfiről beszélünk, akit csoda-üzletemberként és zseniként imádnak, pláne miután korántól fogva aktívan fektetett ennek a hírnévnek a kialakításába. Így most aztán jöhet, hozhatja az üzlettársait, és betörheti az Egyesült Államok kormányzatának kapuját — még azzal sem kell törődniük, hogy mindenkinek megvan-e a nemzetbiztonsági átvilágítása és a megfelelő felhatalmazása ehhez.
Garancia-e Musk személye a sikeres kormányreformra? Sikeres bármire? Volt része kudarcokban neki is. Fiatal korában megmutatkozott a tehetsége a programozáshoz, igazi vállalkozó szellem, és megvolt hozzá az esze, hogy kiszimatoljon néhány igazán nagyszerű ötletet és lehetőséget. Menedzserként vegyes eredményekről számolhat be. De közben hasznot húzott abból is, hogy (1) privilegizált családi háttérrel indult; (2) korán jelen volt a kaliforniai start-up paradicsomban, hogy később profitáljon a preferenciális kapcsolódás elvéből, vagyis hogy sok később jövő tehetséges ember és nagyszerű ötlet kényszerűen is felé gravitálódott; és (3) kormányzati szerződésekhez jutott, köztük a NASA-val kötött szerződésekhez, méghozzá az utóbbiakhoz éppen a legutolsó pillanatban annak idején, amikor ez a csődtől mentette meg a SpaceX-et.
Etikusan kezeli-e majd Musk a körülötte fennálló összes érdekellentétet? Ehhez kapcsolódóan megfontolandó példa lehet, hogy a jelek szerint meglehetősen liberálisan viszonyul a munkahelyi normákhoz, tekintve hogy három gyermeke van egyik cégének a vezetőjétől (Shivon Zilistől, a Neuralink részéről). Vagy másik példaként adódik szemügyre venni, hogyan reagál a kritikákra. Mindeközben pedig az, amit látunk tőle a politikai nézeteinek eltolódása, vagy éppen a Trumphoz fűződő megváltozott viszonya kapcsán, talán éppen arra kifundált stratégia, hogy megvédhesse az érdekeit egy olyan, rendkívül kiszámíthatatlan vezetővel szemben, mint Trump.
A tiszta vállalati szellemiséget hozza-e majd a fent leírt változásmenedzsment folyamatának vezetésében? Ez utóbbi maga is problémás lehetne egyébként, tekintve a közkeletű, ám attól még alapvetően hibás feltételezéseket a „vállalati hatékonyságról,” illetve arról, hogy mi is maga a „hatékonyság”, és miként értelmezendő a kormányzati szektor esetében. Azonban Musk már nem csak egy menedzser. A politikában vesz részt. Nem csak az Egyesült Államokban, hanem másutt is. Ő is politikus. Politikai napirendet képvisel, és részt vesz annak végrehajtásában.
Elszámoltatható lesz-e, ha valami rosszul akakul a DOGE reformjai kapcsán? Mondjuk, ha az ő felügyelete alatt eltörölt szabályozás hiánya hozzájárul egy vegyipari üzemben tíz év múlva bekövetkező mérgező kiömléshez? Vagy ha egy agyonkarcsúsított munkaerővel dolgozó, túlterhelt ügynökség, mely egy tucat másik ügynökség feladatait örökli meg az átszervezés nyomán, katasztrofális következményekkel járó mulasztást követ el a felügyeleti funkciójának gyakorlása során? Aligha. Felelősségre vonhatják-e majd a demokrácia aláásásáért, vagy az emberi jogok megsértésének konkrét eseteivel összefüggésben, ha az általa kezdeményezett reformok is szerepet játszanak ilyesmiben? Még kevésbé valószínű. A változásmenedzsment folyamata a ténylegesen létező vállalati világban is gyakran “elszámoltathatósági süllyesztőként” működik. Amikor a legrosszabb következmények jelentkeznek, mindig vannak olyan emberek, akik közvetlenül felelősnek mondhatók — a közvetett, de sokszor ténylegesen nagyobb felelősséget, amely az eseményektől időben távolabbról eredeztethető, valószínűtlen, hogy a reformereknek tulajdonítsa majd akár a jog, akár az utókor népe.
Ám, még mielőtt elérnénk addig a pontig, az Egyesült Államok kormányzati rendjének aggresszív átalakítása az egész világon kifejti majd hatását az Egyesült Államok külkapcsolatain keresztül. Ez a hatás rosszabb is lehet, mint amit afféle ízelítőként előidézett az a bizonyos költségvetési hivatali feljegyzés a napokban.