The incontinence of incompetence / Az inkompetencia inkontinenciája
Trump, and an overlooked cause of democratic backsliding / Trump, és a demokrácia hanyatlásának egy alábecsült tényezője (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
In the academic literature on democratic backsliding, attention is paid to a multitude of causal factors that contribute to the process. Among the variables commonly mentioned one finds:
institutional weaknesses, enabling opportunistic behaviour that feeds back into further erosion of the existing institutions and democratic norms;
ideological polarisation, inducing partisan forces on one side of the domestic political divide to make a move to take control of society, destroying checks and balances, giving rise to a tyranny of the majority;
economic inequalities, leaving masses of people exposed to absolute or relative deprivation — and instrumentalisation by opportunistically acting populist forces;
and weaknesses of the media system or civil society, leaving journalists and activist groups unable to counteract these processes.
Less explicitly theorised, but much discussed, is the role of targeted interference by autocratic foreign governments generating all kinds of coordinated inauthentic behaviour.
A variable often overlooked — one that can significantly amplify democratic backsliding — is incompetence. This brief post draws attention to just one remarkable and brand new example of that phenomenon.
Since the Trump administration launched its tariff wars against the rest of the world economy in the name of the ridiculous theory that running a trade surplus against the U.S. equals theft, U.S. companies find themselves under pressure. Due to their increased costs, they may have to sell products and services at elevated prices to U.S. consumers. Naturally, they want to excuse themselves in this situation, along the lines of “look, dear consumer, our prices may seem high, but consider that a part of what you pay is directly due to someone else’s decisions.” That is just what Amazon, too, has considered doing, apparently. Why couldn’t they display to customers how much some products are made more expensive by recent trade measures, they thought. The Trump administration’s reaction is that such a thing would amount to “a hostile and political act” in cahoots with China. One unnamed genius of an official, learning of Amazon’s intentions, reportedly even asked: “Why should a multibillion dollar company pass off costs to consumers?” Trump called Amazon founder Jeff Bezos to personally complain — the same Bezos who made a key strategic gesture in Trump’s favour during the election campaign last year. Perhaps the direct presidential pressure is going to work, and Amazon will now ask itself, “Why shouldn’t we, a multibillion dollar company, just shut up and embrace a bit of hardship?”
That is the kind of vicious circle we’re drawing attention to here. The steps of the process are as follows.
As the Government, you do something dumb.
People start to feel the bad consequences of this.
You then attack those who are vocal about this for wrongly feeling bad about the consequences; accuse them of being enemies for doing so; accuse them of being allied with foreign interests; deepen polarisation by mobilising your constituency; and bully and manipulate all institutions, including the market, to accept the implications and redistribute the harms as it suits your political survival — doing so instead of correcting your course, or listening to good advice in a timely manner to avoid doing dumb things in the first place.
That is the incontinence of incompetence. Carelessly giving rise to costs and subsequently thrashing around to get others, including institutions, to bear them.
Magyar nyelvű változatban:
A demokrácia hanyatlásáról szóló szakirodalom számos olyan oksági tényezőnek figyelmet szentel, amely hozzájárulhat a folyamathoz. A leggyakrabban említett változók között találjuk például:
az intézményi gyengeségeket, amelyek lehetővé teszik az opportunista viselkedést, ami azután a meglévő intézmények és a demokratikus normák további eróziójához vezet;
az ideológiai polarizációt, amely a belpolitikai megosztottság közegében az egyik oldal pártos erőit arra készteti, hogy a társadalom feletti teljes ellenőrzés megszerzésére törekedjenek, lerombolva a fékek és ellensúlyok rendszerét, létrehozva a többség zsarnokságát;
a gazdasági egyenlőtlenségeket, amelyek emberek tömegeit teszik ki abszolút vagy relatív nélkülözésnek, akiket így az opportunista populista erők eszközként használhatnak fel a maguk javára;
valamint a médiarendszer vagy a civil társadalom gyengeségeit, amelyek miatt az újságírók és az aktivista csoportok nem tudnak hatékonyan fellépni a demokrácia hanyatlásának ellenében.
Kevésbé explicit módon része az elméletnek, de a közbeszéd sokat foglalkozik a nem-demokratikus külföldi kormányzatok célzott beavatkozásának szerepével is, amely mindenféle “összehangolt, nem-önazonos magatartásformák” ösztönzésén keresztül valósul meg. Gyakran nem kap viszont figyelmet egy olyan változó, amely kulcsszerepet játszhat az említett folyamatok felerősítésében: a hozzá nem értés. Ez a nagyon rövid bejegyzés ennek a jelenségnek egy figyelemre méltó és vadonatúj példájára hívja fel a figyelmet.
Mióta a Trump-kormányzat az „Egyesült Államokkal szembeni külkereskedelmi többlet = lopás” komolytalan elméletének nevében elindította vámháborúit a világgazdaság ellen, az amerikai vállalatok nyomás alatt találják magukat. Megnövekedett költségeikre tekintettel emelt áron kellhet termékeiket és szolgáltatásaikat értékesíteniük az amerikai fogyasztók felé. Ebben a helyzetben természetes, ha azzal akarják menteni magukat, hogy van kifogásuk: „nézze, kedves fogyasztó, lehet, hogy az áraink magasnak tűnnek, de gondoljon arra, hogy az ön által megfizetett összeg egy része valaki más döntéseinek az egyenes következménye”. Úgy tűnik, az Amazonnál is elgondolkodtak rajta, hogy így kellene kommunikálniuk az ügyfelek felé. Miért ne jeleníthetnék meg, mekkora drágulást okoznak egyes termékek esetében az ezeket érintő kereskedelmi intézkedések, gondolták. A Trump-kormányzat reakciója szerint azonban az ilyesmi „ellenséges politikai cselekedet” lenne, egyenesen Kína cinkosaként. Egy meg nem nevezett zseniális tisztviselő az Amazon szándékairól értesülvén állítólag még azt a kérdést is feltette: „Ugyan, miért kell egy többmilliárdos vállalatnak a költségeket a fogyasztókra áthárítania?” Trump személyesen hívta fel az Amazon alapítóját, Jeff Bezost, hogy panaszt emeljen — ugyanazt a Bezost, aki pedig a tavalyi választási kampány során egy alapvető stratégiai gesztust is tett Trump javára. Meglehet, hogy a közvetlen elnöki nyomásgyakorlás hatni fog. Az Amazon talán fel is teszi magának a kérdést: „Többmilliárd dolláros vállalatként miért nem fogjuk be inkább a szánkat és viseljük a nehézségeket?”
Ez tehát az ördögi kör, amelyre itt általánosságban hívjuk fel a figyelmet. A folyamat lépései a következők.
Kormányként csinálsz valamilyen hülyeséget.
Egyesek elkezdik érezni ennek a káros következményeit.
Erről értesülvén letámadod ezeket az embereket azzal, hogy indokolatlanul érzik magukat rosszul; megvádolod őket, hogy ellenségként viselkednek, sőt hogy idegen érdekekkel szövetkeznek, amikor a rossz híredet keltik; tovább mélyíted a polarizációt a választóid mozgósításával; közben pedig letámadsz és manipulálsz minden intézményt, beleértve a piacot is, hogy ezt az érintettek lenyeljék, és hogy a politikai túlélésedet szolgáló módon oszthasd szét közöttük a keletkezett károkat — ahelyett, hogy egyszerűen csak korrigálnád a politikádat, vagy még időben hallgatnál a kritikus érvekre, és eleve nem csinálnál hülyeséget.
Ez az inkompetencia inkontinenciája. Költségek gondatlan keletkeztetése és másokra — többek között az intézményekre — történő, romboló áthárítása.