The Azores / Az Azori-szigetek
Springboard for North Atlantic power projection / Az észak-atlanti erőkivetítés ugródeszkája (N. Morgado)
By Nuno Morgado [Linked In profile] (Assistant Professor, Corvinus Institute for Advanced Studies, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
The United States’ attack on June 22 on nuclear facilities in Iran (“Operation Midnight Hammer”) was supported by a number of tankers (twelve, most likely; see the picture below) stationed at Lajes Air Base in the Portuguese islands of the Azores.
The Azores are known for their natural beauty and unique culture. They are part of the EU (and use the euro) but maintain a distinct island identity and traditions — notably religious traditions such as the Catholic cult of the Holy Spirit, which was also cherished by the Knights Templar. Applied Geopolitics gives further significance to the archipelago. With its high degree of permanence, geography has ensured continuity in this regard through centuries of time.
The Azores consist of nine volcanic islands located in the North Atlantic Ocean. They lie about 1,400 km west of mainland Portugal, roughly halfway between Europe and North America, with GPS coordinates between the 37th and 40th parallels (thus in the zone including the 38th parallel, which famously divides North and South Korea). The islands stretch over about 600 km and are divided into three groups: (i) Eastern Group: São Miguel and Santa Maria; (ii) Central Group: Terceira, Graciosa, São Jorge, Pico, and Faial; and (iii) Western Group: Flores and Corvo.
They were formed by tectonic activity where three major tectonic plates meet: the North American, Eurasian, and African Plates. Volcanic eruptions over millions of years created the nine islands. The Azores were uninhabited when they were discovered by Portuguese navigators. There is some debate about who first saw them — perhaps it was Diogo de Silves, around 1427, a captain in the service of Prince Henry the Navigator. Colonization began soon after, mainly by Portuguese from the mainland, but also by people from Flanders and other European regions. Sheep were introduced first to prepare the land for settlement, and livestock (sheep, goats, and cattle) remains an important part of the Azores’ economy today. Due to their location, the islands became important waypoints for ships crossing the Atlantic during the Age of Discovery. Throughout the 16th and 17th centuries, the Azores were strategically significant for trade routes between Europe, Africa, and the Americas.
Although the Azores never officially retained the capital of Portugal, the city Angra (do Heroísmo) served as the political and administrative center of Portugal twice:
In the 16th century, when the acclaimed King D. António, after his defeat in battle by King Philip II of Spain, withdrew to the Azores to exercise power from there. He was defeated again at the Battle of Ponta Delgada and later went into exile in France, where he died.
In the 19th century, during the Portuguese Civil War (1832–1834) — after the dissolution of the union between Portugal and Brazil, during which the capital of Portugal was Rio de Janeiro — Angra once again became a stronghold of political power, as it was the first place the liberal constitutionalists secured from the traditional royalists.
Due to their location and value, the Azores were sometimes attacked by pirates and privateers throughout the centuries. Their relevance for maritime navigation between Europe, Africa, and the Americas has remained constant in the meantime. During the Second World War, Winston Churchill requested Portuguese Prime Minister António Salazar to grant basing rights for British and US armed forces as part of the war effort. Given that Portugal and Britain have the oldest political-diplomatic alliance in the world (remaining in effect today), permission was granted.
With Portugal’s membership in NATO in 1949, the airbase at Lajes on Terceira Island was further developed. It remains strategically important for transatlantic military operations, of which Operation Midnight Hammer is just one example — Lajes was vital to refuelling and logistical operations from the 1991 Gulf War to the 2011 Libyan intervention, and beyond.
Further readings on Portuguese geopolitics here.
Magyar nyelvű változatban:
Az Egyesült Államok június 22-i, iráni nukleáris létesítmények elleni támadását (az „Éjféli Kalapács hadműveletet”) a portugál Azori-szigeteken található Lajes légibázison állomásozó légi utántöltő repülőgépek is támogatták (összesen valószínűleg tizenkettő; lásd az alábbi képet).
Az Azori-szigetek a természeti szépségükről és egyedülálló kultúrájukról ismertek. Az EU részét képezik (és az eurót használják fizetőeszközként), de megőrizték sajátos szigetidentitásukat és hagyományaikat — különösen az olyan vallási hagyományokat, mint a katolikus Szentlélek-tisztelet, amely a templomos lovagok számára is fontos volt. Az alkalmazott geopolitika további jelentőséget ad a szigetcsoportnak. Nagyfokú állandóságával a földrajz évszázadok óta biztosítja a folytonosságot e tekintetben.
Az Azori-szigetek kilenc vulkanikus szigetből állnak, amelyek az Atlanti-óceán északi részén helyezkednek el. A portugál szárazföldtől mintegy 1400 km-re nyugatra fekszenek, nagyjából félúton Európa és Észak-Amerika, illetve a 37. és a 40. szélességi kör között (amely egyben az Észak- és Dél-Koreát elválasztó 38. szélességi kör övezete is). A szigetek mintegy 600 km hosszan húzódnak, és három csoportra oszthatók: (i) keleti csoport: São Miguel és Santa Maria; (ii) középső csoport: Terceira, Graciosa, São Jorge, Pico és Faial; és (iii) nyugati csoport: Flores és Corvo.
Tektonikus tevékenység során alakultak ki, olyan helyen, ahol három nagy kőzetlemez találkozik: az észak-amerikai, az eurázsiai és az afrikai lemez. A kilenc szigetet az évmilliók folyamán vulkánkitörések hozták létre. Lakatlanok voltak, amikor portugál hajósok felfedezték őket. Vitatott, hogy ki látta meg őket először — talán Diogo de Silves kapitány volt az, 1427 körül, Henrik herceg (I. János király fia) szolgálatában. A gyarmatosítás hamarosan megkezdődött, főként a szárazföldről érkező portugálok által, de Flandriából és más európai régiókból is érkeztek emberek. Először juhokat telepítettek be, hogy előkészítsék a földet a letelepedésre, és az állattenyésztés (juhok, kecskék és szarvasmarhák tartása) máig fontos részét képezi az Azori-szigetek gazdaságának. Elhelyezkedésüknek köszönhetően a szigetek a felfedezések korában az Atlanti-óceánt átszelő hajók fontos úticéljává váltak, és a 16. és 17. század folyamán az Azori-szigetek így stratégiai jelentőségre tettek szert az Európa, Afrika és Amerika közötti kereskedelmi útvonalak működésében.
Bár az Azori-szigetek hivatalosan soha nem voltak Portugália központja, Angra (do Heroísmo) városa rövid időre kétszer is Portugália politikai és közigazgatási központjaként szolgált:
Először a 16. században, amikor Dom António király, miután II. Fülöp spanyol királytól csatában vereséget szenvedett, az Azori-szigetekre vonult vissza, hogy onnan gyakorolja a hatalmat. A Ponta Delgada-i csatában azután ismét vereséget szenvedett, és később franciaországi száműzetésbe vonult, ahol meghalt.
A 19. században, a portugál polgárháború (1832-1834) idején — a Portugália és Brazília közötti unió felbomlása után, amelynek időszakában Portugália fővárosa Rio de Janeiro volt — Angra ismét a politikai hatalom egyfajta fellegvárává vált, miután a liberális-konstitucionalista erők elsőként ezt a települést szabadították fel a hagyományhű rojalisták uralma alól.
Elhelyezkedésük és értékük miatt az Azori-szigeteket az évszázadok során néha martalócok és kalózok támadták meg. Jelentőségük az Európa, Afrika és Amerika közötti tengeri hajózás szempontjából mindeközben állandó maradt. A második világháború idején Winston Churchill azzal a kéréssel fordult António Salazar portugál miniszterelnökhöz, hogy a háborús erőfeszítések támogatására biztosítson bázisjogokat a brit és amerikai fegyveres erők számára a szigeteken. Tekintettel arra, hogy Portugália és Nagy-Britannia a világ legrégebbi politikai-diplomáciai szövetségét ápolják (mely a mai napig érvényben van), az engedélyt megadták.
Portugália 1949-es NATO-tagságával a Terceira-szigeten található Lajes légibázist azután továbbfejlesztették. Stratégiai szempontból továbbra is fontos a transzatlanti katonai műveletek szempontjából, amira az Éjféli Kalapács hadművelet csak egy példa a sok közül — Lajes létfontosságú volt az üzemanyag-utántöltéshez és a logisztikai műveletekhez az 1991-es Öböl-háborútól a 2011-es líbiai beavatkozásig, és azon túl is, számos alkalommal.
További olvasnivalókat Portugália geopolitikai helyzetéről l. itt.