Terrorism, errorism / Terrorizmussal takarózás
Russia's manipulative references to terrorism / A terrorizmusra tett manipulatív orosz utalások (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
It is absurd, albeit not surprising at all, to see official Russian communications refer to Ukraine’s Operation Spiderweb targeting Russia’s strategic bomber force — including fully mission-capable aircraft with cruise missiles under their wings, and some that were likely loaded with fuel at the time of the strike — as terrorist attacks. In contrast to more superficial takes, this brief article highlights the troubling depths of the attitude behind this.
For the record, the most common definition of terrorism defines it as violence against civilians for political purposes, designed to psychologically impact a secondary set of targets in audience. Sure, we can think of cases where it could be hard to tell if a particular incident matches this definition. For instance: Is an implausible threat of violence enough to trigger talk of terrorism? Should non-combatants be included in the definition instead of civilians — to cover, for instance, attacks on soldiers on leave? Is an apocalyptic religious motive political? We can pose more such questions, but we can also unambiguously identify many incidents as terrorism based on the definition above.
With that out of the way, here are a few random examples of the most abusive, invalid uses of the term “terrorism” from more recent times.
November 2001: Zimbabwean newspaper The Herald carried a front-page denunciation of critical journalists, calling their work “media terrorism.” Notably, this was no isolated incident, but a statement in line with many similar allusions by officials of the Mugabe regime at the time.
August 2021: The appearance in Chinese communications, including in state research institutes’ reports, of the term “origin-tracing terrorism.” It came in reference practically to anyone raising the possibility that a laboratory mishap may have played a role in the outbreak of the COVID-19 pandemic.
September 2021: Nicuaraguan doctors claiming that the severity of the country’s COVID situation was systematically denied by the government were described as engaging in “health terrorism” by Rosario Murillo, Vice President & First Lady (at the time; also Co-President of the country as of February this year).
March 2025: After a wave of incidents where Tesla cars were damaged, U.S. Attorney General Pam Bondi referred to the perpetrators as committing “nothing short of domestic terrorism.”
So yes, this kind of thing does tend to happen, unfortunately. Those in power often try to re-set norms as it suits their interests — including the preservation of their comfort and calm from criticism or scrutiny. Or, one might add, from a determined opponent fighting back, practising “self-defence terrorism” by the bully’s logic.
However.
The Kremlin’s logic extends beyond the above. By calling their war of aggression against Ukraine a special military operation, they depict it as a policing operation within their own imperial space. By calling Ukraine’s efforts to fight back terrorism, they also depict their opponent as an illegitimate armed actor.
In other words, the denial of Ukraine — the denial of a country and its institutions — is present in this. And that is why I was surprised to encounter even one prominent interpretation that Russia “downplayed” Operation Spiderweb by calling it a “terrorist attack.”
In fact, the use of the term is neither a downplaying signal, nor a trivial kind of wrongdoing on Russia’s part. It comes jointly with Moscow’s multi-pronged attempts to portray the leadership in Kyiv as illegitimate. For some further examples of this, and as proof of this being a consistent habit of the Kremlin, see Putin’s statement from October 2022, regarding the Kerch bridge explosion, that it was “an act of terrorism;” or Putin’s statement, in the context of drone attacks reaching Moscow in May 2023, that “the Kyiv regime” is showing “a clear sign of terrorist activity;” or Ministry of Foreign Affairs spokesperson Maria Zakharova’s statement after a July 2023 drone strike that this was “a new terrorist act.” Even Ukraine’s operations in the Kursk region were called terrorism by Russian diplomacy.
Magyar nyelvű változatban:
Abszurd, de egyáltalán nem meglepő dolog látni, ahogyan a hivatalos orosz kommunikációban az orosz stratégiai bombázó erők ellen irányult ukrán Pókháló művelet — mely felfegyverzett és üzemanyaggal feltöltött gépeket is megsemmisített — terrortámadásként jelenik meg. Szemben az ezzel kapcsolatban adódó felületesebb értékelésekkel, ez a rövid cikk rávilágít az orosz retorika hátterében jelen lévő hozzáállás nyugtalanító mélységeire.
Csak a rend kedvéért: a terrorizmus a legelterjedrebb szakirodalmi definíciója szerint politikai célú, civilek elleni erőszak, amely a közvetlen célponton túl a közönség részeként egy másodlagos célponti körre pszichológiai hatást igyekszik gyakorolni. Persze el tudunk képzelni olyan eseteket, amikor nehéz lehet megmondani, hogy egy adott incidens megfelel-e ennek a definíciónak. Elég-e például egy komolytalanul tett fenyegetés ahhoz, hogy terrorizmusról beszéljünk? Nem kellene-e inkább a nem-kombattánsokat bevonni a meghatározásba a civilek helyett, hogy a szabadságon lévő katonák elleni támadásokat is lefedje a meghatározásunk? Ami pedig a célokat illeti: az apokaliptikus vallási indíték politikai jellegűnek minősül-e? Ilyen kérdéseket feltehetünk többet is, de a fenti definíció alapján számos incidenst így is egyértelműen terrorizmusként azonosíthatunk.
Miután ezzel megvolnánk, íme, néhány véletlenszerű példa a „terrorizmus” kifejezés indokolatlan használatára, csak az ezredforduló óta.
2001 novembere: A The Herald című zimbabwei újság a címlapján közölt írásban támadott kritikus újságírókat, munkájukat „médiaterrorizmusnak” nevezve. Figyelemre méltó, hogy ez nem elszigetelt eset volt — a Mugabe-rezsim akkori tisztségviselőinek számos hasonló megnyilvánulását egészítette csak ki még konkrétabb formában.
2021. augusztus: A kínai kommunikációban, többek között állami kutatóintézetek jelentéseiben megjelent az „eredetkutató terrorizmus” kifejezés. Gyakorlatilag mindazokra utaltak így, akik felvetették annak lehetőségét, hogy a COVID-19 világjárvány kitörésében szerepet játszhatott laboratóriumi baleset is.
2021 szeptembere: A nicaraguai orvosokat, akik azt állították, hogy az ország COVID-helyzetének súlyosságát a kormány szisztematikusan tagadja, Rosario Murillo alelnök és First Lady (idén februártól az ország társelnöke is) „egészségügyi terrorizmus” elkövetőinek bélyegezte.
2025. március: Pam Bondi, az Egyesült Államok főügyésze a Tesla-autók megrongálásának idei hullámát követően az elkövetőkről azt mondta, hogy amit tesznek, az „nem kevesebb, mint belföldi terrorizmus”.
Tehát az ilyesmi sajnos megesik. A hatalmon lévők gyakran próbálják meg átértelmezni a meghatározó normákat úgy, hogy azok az érdekeiket szolgálják — például a kényelmük és nyugalmuk megőrzését a kritikákkal és kellemetlen vizsgálódásokkal szemben. Vagy, tehetjük hozzá, akár egy elszánt ellenféllel szemben, aki a kívánságaiknak ellenállni merészel, és ez által, úgymond, “önvédelmi terrorizmust” gyakorol.
Mindazonáltal.
A Kreml logikája túlmutat ezen a gyakorlaton. Azzal, hogy az Ukrajna elleni agressziós háborúját különleges katonai műveletnek nevezi, az orosz vezetés a háborút saját birodalmi terének keretei között véghezvitt rendfenntartó műveletnek állítja be. Azzal, hogy Ukrajna visszavágásait terrorizmusnak nevezi, ellenfelét illegitim fegyveres szereplőként ábrázolja.
Más szóval tehát, Ukrajna tagadása — az ország intézményeinek delegitimizálására irányuló törekvés és egyben Ukrajna független állami létének tagadása — közvetve jelen van ebben is. És ezért lepett meg, hogy ezek után még egy olyan, prominens értelmezéssel is találkoztam, miszerint Oroszország „lekicsinyelte” a Pókháló hadművelet jelentőségét azzal, hogy „terrortámadásnak” nevezte azt.
Valójában a kifejezés használata nem lekicsinyítő jelzés — és nem is pusztán a rosszindulatú manipuláció triviális esete Oroszország részéről. Összekapcsolódik Moszkva többirányú erőfeszítéseivel a kijivi vezetés mint “rezsim” illegitimnek történő beállítása érdekében. Lásd például az ügyben Putyin nyilatkozatát 2022 októberéből, amikor a kercsi híd elleni robbantást “terrorista cselekedetnek” nevezte; Putyin 2023. májusi nyilatkozatát Moszkvát ért dróntámadásokról, miszerint azok “terrorista tevékenység jeleit mutatták … a kijevi rezsim részéről”; vagy Maria Zaharova külügyi szóvívő nyilatkozatát 2023. júliusi dróntámadások nyomán, melyeket “újabb terrorista cselekedetként” írt le. Még Ukrajna kurszki betörését is terrorizmusnak minősítette az orosz diplomácia.