“Shameful and absurd decision,” or equal application of the law? / "Szégyenteljes és abszurd döntés" vagy a jog egyenlő érvényesítése?
The ICC arrest warrant against Israeli PM Netanyahu / Az ICC elfogatóparancsa Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen (T. Hoffmann)
By Tamás Hoffmann (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
On 21 November 2024, Pre-Trial Chamber I of the International Criminal Court (ICC) rejected Israel’s challenges to its jurisdiction and issued arrest warrants against the Prime Minister of Israel, Benjamin Netanyahu, and the former Israeli Minister of Defence, Yoav Gallant. The Court found reasonable grounds to believe that both politicians could bear criminal responsibility for the war crime of starvation as a method of warfare by restricting humanitarian assistance in Gaza and depriving the civilian population of essential supplies such as water and medicines; the war crime of intentionally directing an attack against the civilian population; and the crimes against humanity of murder, persecution, and other inhumane acts.
This decision was not unexpected as, in an unusual move, the ICC Prosecution filed the applications for arrest warrants on 20 May 2024, abandoning its general practice of keeping the applications sealed until the Pre-Trial Chamber authorization.
Prior to this, Palestine acceded to the Rome Statute of the International Criminal Court in 2015 and, in May 2018, self-referred to the court “the situation in the State of Palestine.” On 5 February 2021, Pre-Trial Chamber I determined that, for the application of the Rome Statute of the International Criminal Court, Palestine must be regarded as a state, and thus the ICC has jurisdiction over the situation, extending to Gaza and the West Bank, including East Jerusalem. On 3 March 2021, the Prosecutor announced the opening of an investigation into the Situation in the State of Palestine.
Until now, in total, the ICC has opened 17 investigations and issued 58 publicly known arrest warrants, while several others are presumably under seal. The Court has already issued arrest warrants against other world leaders. On 17 March 2023, even Vladimir Putin, the President of the Russian Federation, became the subject of an arrest warrant. However, none of these previous arrest warrants provoked a reaction similar to what is seen now. While some countries, such as Belgium, Ireland, Denmark or Turkey, expressed their full support, several ICC member states, e.g. Australia, Italy, Sweden, or the United Kingdom, did not explicitly state whether they would execute the arrest warrants against Netanyahu and Gallant. France claimed that while it respected the arrest warrants, it could not execute them, arguing that those named in them “benefit from immunity because Israel is not a member of the court.” On the other hand, countries like Argentina, the Czech Republic, or the United States sharply criticised the decision to issue these warrants.
Still, the most hostile reaction among all ICC member states came from Hungary. Prime Minister Viktor Orbán publicly stated that Hungary would disregard the arrest warrant. He declared that it “must be resisted” and even invited the Israeli Prime Minister to Hungary, while the Hungarian Foreign Minister, Péter Szíjjártó called the issuance of the warrants a “shameful and absurd” decision.
Such an open rejection of ICC arrest warrants by member states is unprecedented. Even though some member states have failed to execute arrest warrants against foreign heads of state in the past – such as South Africa against the former Sudanese President Omar Al-Bashir in 2015, or Mongolia against President Putin in 2024 – these were exceptions in that they did not reflect widespread resistance against the Court. This time, however, the attitude of certain countries seems to suggest what the Washington Post’s Editorial Board bluntly put thus: “The International Criminal Court is not the venue to hold Israel to account. The ICC is needed to help resolve war crimes in Russia, Sudan, Myanmar. Targeting Israel makes that harder.”
The International Criminal Court is in a double bind. If it continues to refrain from investigating potential criminal actions of Great Powers and their allies and only focuses on international crimes committed by countries of the Global South, then it will further entrench its reputation as a tool of Western powers. On the other hand, emphasizing the equal application of international criminal law and issuing arrest warrants against such high-profile actors as President Putin and Prime Minister Netanyahu, there is a threat of unprecedented coercive measures taken by Russia and the United States that can “jeopardise its very existence.”
Still, for the time being, the International Criminal Court does not seem to be deterred by the potential international backlash. On 27 November 2024, the Prosecution submitted an application for an arrest warrant in the situation in Bangladesh/Myanmar against Senior General and Acting President of Myanmar Min Aung Hlaing, and declared that more such applications against high-level Myanmar government officials will follow. This creates another opportunity for states to decide whether they trust the ICC to impartially prosecute international leaders. After all, if the International Criminal Court enjoys support to prosecute some heads of state, what possible arguments could be raised against its process regarding others?
Magyar nyelvű változatban:
2024. november 21-én a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) I. Tárgyalás-előkészítő Tanácsa elutasította a joghatóságával szembeni izraeli kifogásokat, és elfogatóparancsot adott ki Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu és Yoav Gallant volt izraeli védelmi miniszter ellen. A Bíróság úgy döntött, hogy fennáll az alapos gyanúja annak, hogy mindkét politikus büntetőjogi felelősséget visel a polgári lakosság hadviselési módszerként való szándékos éheztetése háborús bűncselekményéért azáltal, hogy korlátozza a humanitárius segítségnyújtást Gázában, és megfosztja a polgári lakosságot az olyan alapvető szükségletektől, mint a víz és a gyógyszerek; a polgári lakosság elleni szándékos támadások háborús bűncselekményéért; továbbá gyilkosságok, üldöztetés és más embertelen cselekmények emberiesség elleni bűncselekményéért.
A döntés nem volt váratlan, mivel az ICC ügyészsége — szokatlan módon — már 2024. május 20-án benyújtotta az elfogatóparancs iránti kérelmeket, felhagyva azzal az általános gyakorlattal, hogy a kérelmeket lezárva kell tartani a Tárgyalás-előkészítő Tanács felhatalmazásáig.
Ezt megelőzően Palesztina 2015-ben csatlakozott a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához, és 2018 májusában maga utalta „Palesztina Állam helyzetének” a kérdését a bíróság elé. 2021. február 5-én az I. Tárgyalás-előkészítő Tanács úgy határozott, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának értelmében Palesztinát államnak kell tekinteni, így az ICC joghatósága kiterjed a helyzet megítélésére Gázára és Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is. 2021. március 3-án az ügyész bejelentette a Palesztina Államban kialakult helyzet vizsgálatának megkezdését.
Történelme során az ICC eddig összesen 17 nyomozást indított és 58 nyilvánosan ismert elfogatóparancsot adott ki. Több másik feltehetően lezárva készen áll. A Bíróság már adott ki elfogatóparancsot a világ más vezetői ellen is, 2023. március 17-én például Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke ellen. Azonban a korábbi elfogatóparancsok egyike sem váltott ki hasonló reakciót. Míg egyes országok, például Belgium, Írország, Dánia vagy Törökország a teljes támogatásukat fejezték ki a döntéssel kapcsolatban, az ICC több tagállama, így Ausztrália, Olaszország, Svédország vagy az Egyesült Királyság nem nyilatkozott kifejezetten arról, végrehajtják-e majd az elfogatóparancsot Netanjahu és Gallant ellenében. Franciaország azt állította, hogy bár tiszteletben tartja az elfogatóparancsokat, nem tudja végrehajtani azokat, arra hivatkozva, hogy az érintettek “immunitást élveznek, mivel Izrael nem tagja az ICC-nek”. Argentína, Csehország és az Egyesült Államok élesen bírálták az elfogatóparancsok kiadását.
Mindemellett az ICC-tagországok közül a leginkább elutasító reakció Magyarországról érkezett. Orbán Viktor miniszterelnök nyilvánosan kijelentette, hogy Magyarország figyelmen kívül hagyja az elfogatóparancsot, és kijelentette, hogy annak „ellen kell állni”, sőt meghívta Magyarországra az izraeli miniszterelnököt. Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig „szégyenletesnek és abszurdnak” nevezte az ICC döntését.
Az ICC elfogatóparancsainak nyílt elutasítása a tagállamok részéről példa nélküli. Annak ellenére, hogy történt már olyan, amikor a múltban egyes tagállamok elmulasztottak végrehajtani külföldi államfő elleni elfogatóparancsot — például Dél-Afrika az egykori szudáni elnök, Omar Al-Bashir ellen 2015-ben, vagy Mongólia Putyin elnök ellen 2024-ben —, ezek kivételes esetek voltak annyiban, hogy nem tükröztek széles körű ellenállást magával a Bírósággal szemben. Ezúttal azonban bizonyos országok hozzáállása azt a megközelítést sugallja, amit a Washington Post szerkesztősége nyersen így fogalmazott meg: „A Nemzetközi Büntetőbíróság nem az a fórum, ahol felelősségre vonhatják Izraelt. Az ICC-re szükség van az oroszországi, szudáni és mianmari háborús bűnök megoldásához. Izrael célba vétele ezt megnehezíti.”
A Nemzetközi Büntetőbíróság kettős szorításban áll. Ha továbbra is tartózkodik a nagyhatalmak és szövetségeseik lehetséges bűncselekményeinek kivizsgálásától, és csak a globális Dél országai által elkövetett nemzetközi bűncselekményekre összpontosít, azzal tovább erősíti azt a szemléletet, miszerint a nyugati hatalmak eszköze. Másfelől viszont, ha hangsúlyozza a nemzetközi büntetőjog egyenlő alkalmazását, elfogatóparancsot bocsátva ki akár olyan nagy horderejű szereplők ellen is, mint Putyin elnök vagy Netanjahu miniszterelnök, Oroszország és az Egyesült Államok politikai érdekeivel száll szembe, és ezzel „kockáztatja önnön létezését”.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot nem tartják vissza az esetleges következmények. 2024. november 27-én az ügyészség elfogatóparancs kibocsátására irányuló kérelmet nyújtott be a bangladesi/mianmari helyzetre tekintettel Min Aung Hlaing mianmari tábornok és megbízott elnök ellen, kijelentve, hogy további ilyen kérelmeket fognak benyújtani magas rangú mianmari kormánytisztviselők ellen. Ez újabb lehetőséget teremt az államok számára annak eldöntésére, hogy megbíznak-e az ICC-ben a nemzetközi vezetőkkel szemben pártatlanul eljáró intézményként. Az alapvető kérdés pedig az, hogy ha a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatást élvez, hogy eljárjon egyes államfők ellen, akkor milyen elvi kifogást lehet felhozni más államfőkkel szembeni eljárása ellen?