Post-bombing diplomacy / Bombázás utáni diplomácia
Iran and the ominous long shadow of the future / Irán és a jövő baljós, messzire vetülő árnyéka (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
Here’s a basic problem. Whatever damage the U.S. bombing has done to Iran’s ability to further enrich the significant stocks of 60%-enriched uranium that it has, Tehran’s motivation to get to nuclear weapons capability may have now become even stronger than it was earlier. With Operation Midnight Hammer, the U.S. may have indicated a readiness to kill such an Iranian effort if it comes to that, but the way it was carried out sends an actually weaker signal communicating only that the U.S. would do some bombing but not necessarily see things through entirely decisively. The prospect of that kind of future casts a long shadow over whatever happens from here.
There is talk of various possibilities, from Iran withdrawing from the Nuclear Non-Proliferation Treaty to reviving negotiations by offering Tehran help with its civilian nuclear program.
One critical indicator I will be watching is what happens to Iran’s participation in SESAME (Synchrotron Light for Experimental Science and Applications in the Middle East), an international particle-accelerator complex hosted by Jordan, with its membership including Israel as well as Iran. SESAME’s name reflects interest by outside actors — who even fund and aid the project to a significant extent, including the EU — in creating a win-win for the countries of the region, along with a sense of collective achievement, collective stakes in peace, and day-to-day people-to-people contacts between their influential (or thought-to-be-influential) scientists. Basically, along the lines of telling little sesame seeds: “Open, sesame.” To have issues resolve themselves, opening doors to a new world.
Yet SESAME was challenged from early on by the dynamics of Israeli-Iranian relations, for example when Israel assassinated two Iranian scientists involved with SESAME back in 2010, related to the effort to slow down Iran’s nuclear program. Iran has also not fully and regularly paid its due contribution to SESAME’s budget. There are other gaps in the funding, too.
Things have gone forward, nonetheless. Iraq joined as an associate member as recently as 2023. Given SESAME’s potential to help biomedical research by offering imaging ability down to molecules and atoms for the study of anything from viral to cell surface proteins, enzymes, and more, Iranian researchers have taken advantage of the opportunity to do work on tissues as part of breast cancer research, for example.
SESAME’s account on X has posted its latest tweet concerning the deadline for the chance to apply to use its beamlines. I will be keen on following what they post in the future. Of course, Iran is just one of the members, and their departure wouldn’t necessarily bring things to an end. Science diplomacy is exactly the kind of mechanism that is to be tested and, in principle, to survive in this kind of adverse setting. But further Iranian scientists have been killed in the recent exchanges of strikes, and Iran tried to hit back at Israeli scientists by targeting the Weizmann Institute of Science in a missile attack, leaving us with a big question mark instead of firm conclusions at this point.
Magyar nyelvű változatban:
Van egy alapvető probléma. Bármilyen kárt okozott is az amerikai bombázás Iránnak annak érdekében, hogy megnehezítse 60%-os dúsítású uránból rendelkezésre álló jelentős készleteik további dúsítását, Teherán motivációja a nukleáris fegyverkezési képesség elérésére utóbb még erősebb lehet, mint korábban volt. A bombázással az USA azt igyekezhetett jelezni, hogy készen áll az iráni törekvések megállítására, ha ez szükségessé válna, ám a végrehajtás módja és tényleges eredményessége inkább egy gyengébb jelzést közvetíthetett, miszerint az USA bombázni fog, ha kell, de nem feltétlenül fog fellépni kellő következetességgel. Az így elképzelhető jövő kilátása hosszú árnyékot vet arra, ami innentől kezdve történik majd.
A jelenleg zajló diskurzusban sok különböző lehetőségről esik szó, kezdve attól, hogy Irán kiléphet a nukleáris non-proliferációs szerződésből, egészen a tárgyalások felújításáig, aminek részeként Teherán segítséget kaphatna polgári célú nukleáris programjához.
Az egyik kritikus mutató, amelyet figyelemmel fogok kísérni, az, hogy mi történik Irán részvételével a SESAME-ben (Synchrotron Light for Experimental Science and Applications in the Middle East). Ez egy nemzetközi részecskegyorsító komplexum, melynek Jordánia ad otthont, és amelynek tagja Izrael és Irán is. A SESAME neve a projektet finanszírozni és folyamatosan segíteni kész külső szereplők, például az EU szándékát tükrözi, hogy általa a regionális szereplők számára nyer-nyer helyzetet teremtsenek legalább a kapcsolatoknak egy ilyen szűkebb területén, a kollektív siker érzetét ébresztgetve, és megteremtve az alapját a béke iránti közös elköteleződésnek, illetve a befolyásos (vagy befolyásosnak vélt) tudósok közötti mindennapos kapcsolatoknak. Mintha egy kis szezámmagnak mondogatnánk, hogy “Szezám, tárulj!” — hogy a problémák megoldódjanak, és kinyíljon egy új világ.
A SESAME kilátásait azonban már korán megkérdőjelezte az izraeli-iráni kapcsolatok dinamikája, például amikor Izrael még 2010-ben, az iráni atomprogram lelassítására tett erőfeszítéseivel összefüggésben megölt két iráni tudóst, akik részt vettek a SESAME körül folyó munkában. Irán eközben nem fizette be teljes mértékben és rendszeresen a SESAME költségvetéséhez esedékes hozzájárulásait. A szervezet finanszírozásában egyéb rések is vannak.
A dolgok mégis előrehaladtak valahogyan. Irak 2023-ban csatlakozott be társult tagként, bővítve a résztvevők körét. A SESAME azáltal, hogy a vírusfehérjéktől a sejtfelszíni fehérjékig, enzimekig és egyéb biológiailag jelentős molekulákig leképezési képességet kínál az atomi szintig terjedően, nagyban segítheti az orvosbiológiai kutatásokat, és iráni kutatók éltek is a lehetőséggel — például a mellrákkutatás részeként szöveteken végeztek munkát a SESAME keretében.
A SESAME X-en található fiókja legutóbb az elérhető nyalábcsatornánainak használatára történő pályázás határidejéről posztolt. Kíváncsian fogom követni, mit tesznek közzé a jövőben. Természetesen Irán csak egy a tagok közül — a távozása nem feltétlenül lenne végzetes. A tudománydiplomácia pedig pontosan az a fajta mechanizmus, amely arra hivatott, hogy ilyen közegben is túléljen és a kapcsolatok fenntartására lehetőséget teremtsen. Ugyanakkor több további iráni tudós meghalt a közelmúltbeli csapásváltások során is. Irán pedig megkísérelt ezért visszavágni azzal, hogy az izraeli Weizmann Tudományos Intézetre rakétacsapást mért. Mindennek alapján jelen állás szerint egy nagy és fontos kérdőjellel kell zárnunk ezt az írást.