Of football, dogs, and norms / Fociról, kutyákról és normákról
Morocco and the 2030 FIFA World Cup / Marokkó és a 2030-as futball világbajnokság (Y. Barka)
By Yasmine Barka (PhD Student, International Relations and Political Science Doctoral School, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
In 2030, Morocco will be co-hosting the FIFA World Cup together with Spain and Portugal. This represents an opportunity for Morocco to promote itself as a prime destination for investment and tourism. The event is also perceived by Moroccan authorities as an opportunity to improve the delivery of certain public services (e.g., digital ones) and to invest in infrastructure.
According to estimates, an overall budget of between 15 and 20 billion dirhams (USD$1.5 to 2 billion) will be allocated to a range of infrastructure projects, including for building venues such as the planned Grand Stade Hassan II in Casablanca, along with accommodation, health facilities, and transport infrastructure. The latter includes the extension of the high-speed railway line (Al Boraq) from Casablanca to Agadir.
As Graeme Hayes and John Karamichas observe in a book chapter on “Sports Mega-Events, Sustainable Development and Civil Societies” (the Introduction to this book), events of this kind, including FIFA World Cups, typically lead to societal and political tensions. They are accompanied by “the projection of a Western, liberal model of social relations on local host cultures,” exposing or even creating conflicts on normative grounds, even as the events themselves can lead to “the channelling of public resources to national and transnational corporate interests, the attendant privatization of public space, the suspension and loss of civil liberties, the reduction of democratic accountability, [and] the downgrading of social policy priorities.” Practical manifestations of the latter include the top-down restructuring of the urban environment and, often, evictions en masse. Transnational advocacy by pressure groups arises as a result around both local practices questioned in the name of projected norms and the rights-related implications of the events themselves.
Long before the 2030 FIFA World Cup, Morocco already faces a problem: the issue of stray cats and dogs. The presence of the latter is common around the Mediterranean basin, including in advanced economies such as Italy, or in an upper-middle income economy such as Türkiye. In Morocco, people are often attacked by street dogs, often in packs. The animals are in the overwhelming majority of cases unvaccinated. In 2022, a French woman died as a result of an attack by a pack of stray dogs in Dakhla, a famous touristic city in Morocco.
Morocco has reportedly opted for a radical solution. The International Animal Welfare and Protection Coalition (IAWPC) has accused Moroccan authorities of slaughtering dogs caught in traps and taken away in lorries, to be killed in dispensaries, after which they are either burnt in incinerators or thrown into mass graves. IAWPC stated that Morocco may be planning to slaughter as many as 3 million dogs overall. This news sparked anger among activists, who also criticise Morocco for breaking its own laws, since those do not allow for such treatment of animals.
Having established a corporate social responsibility department along with setting the goal of “Building a Better Future” due to activism of this kind back in 2005, FIFA has not yet reacted to the letters sent by a number of associations. Petitions were also launched online. Famous activist Jane Goodall reportedly plans to go one step further by addressing FIFA's governing body, the FIFA Council, over the matter.
The situation could complicate achieving Morocco’s reputational goals connected to the World Cup. Meanwhile, going by the general experience of sports mega-events, the issue of stray dogs most likely won’t be the only one raised by transnational advocates concerning conditions and practices in Morocco over the coming years.
Magyar nyelvű változatban:
2030-ban Marokkó Spanyolországgal és Portugáliával közösen rendezi meg a labdarúgó-világbajnokságot. Ez lehetőséget kínál az ország számára, hogy a befektetések és a turizmus vonzó célpontjaként népszerűsítse magát. Az eseményt a marokkói hatóságok egyben lehetőségnek látják arra is, hogy bizonyos közszolgáltatások (például a digitális közszolgáltatások) színvonalát javításák és fejlesszék a közlekedési infrastruktúrát.
Becslések szerint 15–20 milliárd dirhamra (azaz kb. 1,5–2 milliárd dollárra) rúgó összeget különítenek el infrastrukturális projektek megvalósítására, többek között a Casablancába tervezett Grand Stade Hassan II (a néhai II. Haszánról elnevezendő óriásstadion), szálláshelyek, egészségügyi létesítmények és közlekedési infrastruktúra építésére. Utóbbi magában foglalja az Al Boraq nagysebességű vasútvonal meghosszabbítását is, Casablancától Agadirig.
Amint azt Graeme Hayes és John Karamichas a „Sport-megaesemények, a fenntartható fejlődés és a civil társadalom” című könyvfejezetükben (ennek a könyvnek a Bevezetésében) megjegyzik, az ilyen jellegű rendezvények, köztük a FIFA-világbajnokságok is, jellemzően társadalmi és politikai feszültségek forrásai. Az apropójukból következően szinte elkerülhetetlenül sor kerül „a nyugati, liberális társadalmi viszonyok számonkérő kontrasztba állítására a helyi kulturális viszonyokkal”, ami normatív alapú konfliktusokat élez ki, vagy akár egyenesen maga teremt ilyeneket. Eközben maguk az események rendszerint „a közpénzek honi és transznacionális vállalati érdekek javára fordításához, közterületek kisajátításához, a polgári szabadságjogok felfüggesztéséhez vagy korlátozásához, [és] a demokratikus politika elszámoltathatóságának csökkenéséhez” vezetnek. Utóbbi problémaegyüttes gyakorlati megnyilvánulásai közé tartozik a városi környezet top-down átformálása, aminek velejárójaként gyakran tömeges kilakoltatásokra kerül sor. A nyomásgyakorló csoportok transznacionális fellépése — mind a megkérdőjelezett helyi gyakorlatokkal, mind maguknak a megaeseményeknek az emberi és más jogokat érintő következményeivel kapcsolatban — törvényszerűen követi mindezt.
Már jóval a 2030-as labdarúgó-világbajnokság előtt Marokkónak szembe kell néznie egy konkrét, idevágó kihívással, a kóbor macskák és kutyák kérdésének kezelése kapcsán. A kóbor állatok mindenütt jelen vannak a Földközi-tenger partvidékén, beleértve a fejlett gazdaságokat is, amilyen például Olaszország, vagy az olyan, felső-közepes jövedelmű gazdaságokat, mint Törökország. Marokkóban az embereket gyakran éri kutyatámadás, nem egyszer falkák által. Az ebek az esetek túlnyomó többségében oltatlanok. 2022-ben egy francia nő halt meg kóbor kutyák támadása következtében a híres turisztikai desztinációnak számító Dakhla városában.
Marokkó a tudósítások szerint radikális megoldás mellett döntött. A nemzetközi állatvédelmi koalíció (International Animal Welfare and Protection Coalition, IAWPC) azzal vádolja a marokkói hatóságokat, hogy csapdába csalt és teherautókban elhurcolt kutyákat öltek meg tömegével, a tetemeket pedig elégették vagy tömegsírokba temették. Az IAWPC szerint Marokkó akár 3 millió kutya levágását is tervezheti. Ezek a hírek felháborodást váltottak ki az aktivisták körében, akik azért is bírálják Marokkót, mert a marokkói jogszabályok valójában nem engednék meg az állatokkal szemben az ilyen bánásmódot.
A FIFA, mely éppen az ilyen jellegű aktivizmusra tekintettel 2005-ben hozta létre vállalati társadalmi felelősségvállalási részlegét, és a „Szebb jövő építésének” célját is a napirendjére túzte, még nem reagált a különféle egyesületek által küldött levelekre. Online petíciók is indultak közben. A híres aktivista, Jane Goodall egy lépéssel tovább menne, és a FIFA irányítótestületéhez, a FIFA Tanácsához fordulna az üggyel kapcsolatban.
Az ügy megnehezítheti Marokkó reputációs céljainak elérését. Mindeközben a sport-megaesemények általános tapasztalatából kiindulva valószínűleg nem a kóbor kutyák sorsa lesz az egyetlen kérdés, amelyet jogvédők felvetnek majd különféle marokkói körülményekkel és gyakorlatokkal kapcsolatban az elkövetkező évek folyamán.