Mozambique unravelling? / Mozambik az állam összeomlásának útján?
Controversial elections and mass protests / Vitatott választások és tömeges tüntetések (B. Ntaka)
By Buyisile Ntaka (Assistant Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
In October 2024, Mozambicans headed to the polls. The Frente de Libertação de Moçambique (FRELIMO, Mozambican Liberation Front) presidential candidate, Daniel Chapo, was declared winner in an election now mired in controversy. The outcome, as it stands, would extend FRELIMO’s 49-year hold on power in Mozambique.
After a hard-fought struggle against Portuguese colonial rule, the Marxist FRELIMO secured Mozambique's independence in 1975, becoming the sole governing authority. However, its rule faced an immediate challenge from the anti-communist insurgent group the Resistência Nacional Moçambicana (RENAMO, Mozambican National Resistance), against a backdrop of Cold War political dynamics unfolding in Southern Africa. This plunged the country into a civil war lasting from 1977 until a peace agreement was reached in 1992, which left FRELIMO in power and established RENAMO as the main opposition party. Despite multiple elections since then, neither RENAMO nor any other opposition party has succeeded in ousting FRELIMO from power. Meanwhile, RENAMO led a second insurgency from 2013 to 2021, ending with another peace agreement.
Venâncio Mondlane, opposition leader of the Optimist Party for the Development of Mozambique (Podemos, Partido Otimista pelo Desenvolvimento de Moçambique), alleges that the latest election was rigged in FRELIMO’s favour, sparking protests from his supporters. The declared results have also hurt RENAMO’s position as the traditionally strongest opposition force. The disputed results have triggered widespread civil unrest, with reports from the civil society organisation monitoring elections, Plataforma Eleitoral Decide, indicating that clashes with police have to date resulted in the deaths of up to 248 people nationwide.
On December 23, Mozambique's Constitutional Court upheld the contested election results, solidifying FRELIMO’s grip on power. This decision has sparked fresh protests, led by disenfranchised and frustrated young supporters of Mondlane. Across the country, government infrastructure has been vandalised and looted, while Mondlane has fled Mozambique, fearing for his life after the assassination of his lawyer Elvino Dias and Podemos official Paulo Guambe. The two have been killed in the capital Maputo by gunmen ambushing their car.
Mozambique has long been teetering on the edge. Deep-rooted structural problems have transformed a country once hailed as a model for post-conflict reconciliation and economic growth into a state failing to meet the needs of its people. As protests continue and the streets of Maputo and other major cities burn, the Islamist insurgency, which began in 2017 in the Cabo Delgado province, persists, further weakening the already fragile state.
Are the latest developments a sign of Mozambique's unravelling? While the FRELIMO government may have secured another term in office, the growing dissatisfaction, particularly among the youth, cannot be ignored. Some even talk of a wider regional trend that sees younger generations turning critical of the establishment parties that have grown out of the independence movements of the past.
If history — including most recently the fall of Syria’s Bashar al-Assad, who was supposedly supported by 95% of voters as recently as in 2021 — has taught us anything, it is that regimes may endure for a time, but when despair reaches a tipping point, even the most entrenched governments can come down.
Magyar nyelvű változatban:
2024 októberében a mozambikiak az urnákhoz járultak. A hivatalos, ám vitatott eredmények szerint a Frente de Libertação de Moçambique (FRELIMO, Mozambiki Felszabadítási Front) elnökjelöltje, Daniel Chapo nyerte a választásokat. Amennyiben konszolidálni tudja pozícióját, az újabb évekre hosszabbíthatja meg a FRELIMO immár 49 éves regnálását Mozambikban.
A portugál gyarmati uralom elleni kemény küzdelem után a marxista FRELIMO 1975-re vívta ki Mozambik függetlenségét, és az egyedüli kormányzó hatósággá vált. Uralmát azonban mindjárt kihívás érte a Resistência Nacional Moçambicana (RENAMO, Mozambiki Nemzeti Ellenállás) antikommunista felkelő csoport részéről. Utóbbi részben a hidegháborús politikai viszonyokból következően élvezett mindehhez külső támogatást is. Az ország 1977-től 1992-ig polgárháborúba süllyedt. Az ennek nyomán megszületett békemegállapodás a FRELIMO-t hagyta hatalmon, a RENAMO-t pedig a legfőbb ellenzéki párttá tette. Az azóta lezajlott többszöri választások ellenére sem a RENAMO-nak, sem más ellenzéki pártnak nem sikerült kiszorítania a FRELIMO-t a hatalomból. Eközben a RENAMO 2013-tól 2021-ig egy második felkelést is vezetett, mely újabb békemegállapodással végződött.
Venâncio Mondlane, a Mozambik Fejlődéséért Optimista Párt (Podemos, Partido Otimista pelo Desenvolvimento de Moçambique) ellenzéki vezetője azt állítja, hogy a legutóbbi választást a FRELIMO javára elcsalták, és ezzel tartósan feltüzelte híveit. Az eredmények rontottak a RENAMO mint a hagyományosan legerősebb ellenzéki erő helyzetén is. Széleskörű zavargások bontakoztak ki, és a választások megfigyelésével foglalkozó civil szervezet, a Plataforma Eleitoral Decide jelentései szerint a rendőrség és a tüntetők közötti összecsapások eddig 248 ember halálához vezettek országszerte.
December 23-án a mozambiki alkotmánybíróság helybenhagyta a vitatott választási eredményeket, megerősítve Chapo és a FRELIMO győzelmét. A döntés újabb tiltakozásokat váltott ki, élükön Mondlane feldühödött fiatal támogatóival. Országszerte kormányzati létesítményeket rongáltak meg és fosztottak ki, miközben Mondlane elmenekült Mozambikból, mert az életét félti ügyvédje, Elvino Dias, és a Podemos egy tisztviselője, Paulo Guambe meggyilkolása nyomán. Utóbbiakat a fővárosban, Maputóban ölték meg fegyveresek, akik az autójukban ütöttek rajtuk.
Mozambik már régóta a szakadék szélén táncol. A mélyen gyökerező strukturális problémák az egykor a konfliktus utáni megbékélés és a gazdasági növekedés mintájaként emlegetett országban mára oda vezettek, hogy az állam nem képes biztosítani polgárainak alapvető szükségleteit. A tiltakozások folytatódásával, a Maputo és más nagyvárosok utcáin állandósult felfordulással a Cabo Delgado tartományban 2017-ben kezdődött iszlamista felkelés is újabb lehetőséghez juthat, tovább gyengítve az amúgy is sebezhető államot.
Az ország felbomlásának jelei-e a legújabb fejlemények? Bár a FRELIMO-kormány névlegesen újabb hivatali ciklusra biztosította hatalmát, nem lehet figyelmen kívül hagyni a növekvő elégedetlenséget, különösen a fiatalok körében. Vannak, akik már egy szélesebb regionális trendről beszélnek, miszerint a fiatalabb nemzedékek kritikusakká válnak a múlt függetlenségi mozgalmaiból kinőtt, mára intézményesült hatalompártokkal szemben.
Ha a történelem — így többek között a szíriai Bassár el-Aszad közelmúltbeli bukása, akit a hivatalos adatok szerint a szavazók 95%-a támogatott még 2021-ben is — taníthat nekünk valamit, annak biztosan része az, hogy a népakaratot figyelmen kívül hagyó rezsimek fennmaradhatnak ugyan egy ideig, ám amikor az elégedetlenség elér egy kritikus pontot, még a leginkább meggyökeresedett rendszerek is összeomolhatnak.