Interregnum
The Biden—Trump transition and Ukraine / A Biden—Trump tranzíció és Ukrajna (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
The U.S. is allowing Ukraine the use of ATACMS missiles against targets in Russia proper — at first only in the Kursk region, citing North Korean troops’ presence there as the development that this is in response to.
More precisely: Biden recently approved this step after extremely-long-drawn-out procrastination, and then “two senior U.S. government officials” revealed it to The Washington Post just days before Ukraine was about to begin to do what it is now allowed to do…
Here is one of the problems with this: having a long debate about whether a weapons system can be used in a specific way allows the adversary to prepare for this. Revealing the time and area of the first such use does that doubly so. The adversary can adapt its behaviour and put in place countermeasures. It will take damage, but far less than it would have taken otherwise. In this case: Russian aircraft have been pulled out from bases within prospective strike range. Other targets have been hardened, making them difficult to damage.
Here is another problem: it seems that the U.S. readiness to support longer-range strikes inside Russia is limited to ATACMS for now, even as another key move would be the provision of military-grade U.S. cartographic data to make possible the use of British-and-French-made Storm Shadow/SCALP-EG cruise missiles in the same way. The latter are stealthy and manoevurable strike weapons.
Finally, here is one more problem: Biden has just had his President-hosting-President-elect meeting with Trump in the White House. As to foreign policy, he talked mostly Ukraine there. Trump talked Middle East mostly. It remains to be seen if any kind of understanding developed between the two that convinced Biden to go ahead on ATACMS. Some of Trump’s political allies have already freaked out that the limited-military-value additional assistance to Ukraine is going to bring us World War 3. For them, Russia attacking another country, dragging first Belarus and now North Korea into this war of aggression and creating a large-scale humanitarian crisis directly affecting the rest of Europe are not threatening large-scale war — only our response ever could be.
This questions whether these people are truly ready to “push” for peace, rather than just for Ukraine’s prospectively complete subjugation by Russia, to then be able to turn their attention to other issues.
Thus, it is worth watching out for Trump’s reaction (along with that of Rubio and Waltz), if it is to be different, to thus gauge how conflict-burdened the Biden-Trump transition will be. Should Trump or his cabinet picks oppose Biden’s move, it would be a worrying signal. It would directly contradict those who put their hope in “peace through strength” as Trump’s would-be doctrinal approach to U.S. foreign policy. Worse, taking such a stance would be further encouragement to Vladimir Putin.
Magyar nyelvű változatban:
Az Egyesült Államok megengedi Ukrajnának, hogy ATACMS rakétákat is felhasználjon oroszországi célpontok ellen. Eleinte csak Kurszk térségében, válaszlépés gyanánt, az észak-koreai csapatok ottani jelenlétére hivatkozva.
Pontosabban: Biden a közelmúltban hagyta jóvá ezt a lépést, rendkívül hosszan tartó halogatás után, majd magas rangú amerikai kormányzati tisztségviselők felfedték a megtörténtét a Washington Postnak, közvetlenül azelőtt, hogy Ukrajna nekiláthat élni a lehetőséggel…
Az egyik probléma ezzel kapcsolatban: ha hosszas vita folyik arról, hogy egy fegyverrendszert lehet-e adott módon használni, az ellenfél felkészülhet az eshetőségre. Az első használat idejét és várható helyét felfedni kétszeresen is így hat. Az ellenfél alkalmazkodhat, és ellenintézkedéseket foganatosíthat. El fog szenvedni bizonyos károkat, de jóval kevesebbet, mint ami egyébként érte volna. Jelen esetben orosz repülőgépeket vontak ki az ATACMS-rakéták által fenyegetett övezetben található támaszpontokról, más célpontok védelmét pedig megerősítették, és így nehezebb lesz jelentősen ártani nekik.
Egy másik probléma: úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok hajlandósága a nagyobb távolságra mért csapások támogatására Oroszországon belül egyelőre az ATACMS-rakétákra korlátozódik, miközben egy másik kulcsfontosságú lépés az amerikai katonai térképészeti adatok rendelkezésre bocsátása lenne a brit és francia gyártmányú Storm Shadow/SCALP-EG robotrepülőgépek hasonló bevethetőségének érdekében. Ez utóbbiak alacsony észlelhetőségű, manőverező csapásmérő eszközök.
Végezetül még egy probléma: Biden a napokban fogadta Trumpot a Fehér Házban, mint elnök a megválasztott elnököt. Ami a külpolitikát illeti, ott ő Ukrajnáról beszélt. Trump viszont leginkább a Közel-Keletről. Még várni kell, hogy lássuk, kialakult-e bármiféle megegyezés kettejük között, ami bátoríthatta Bident az ATACMS-döntés ügyében. Trump néhány politikai szövetségese máris kifakadt, hogy az Ukrajnának nyújtott korlátozott katonai értékű további segítség kiválthatja a harmadik világháborút. Számukra az, hogy Oroszország megtámadott egy másik országot, először Fehéroroszországot, majd Észak-Koreát vonva bele ebbe az agressziós háborúba, nagyszabású, Európa többi részét közvetlenül érintő humanitárius válságot előidézve – mindez nem egy kiterjedtebb háború veszélyének forrása. Csakis a mi erre adott válaszunk lehet az.
Ez pedig megkérdőjelezi, hogy az érintettek valóban készen állnak-e a béke „kikényszerítésére”, és nem csupán Ukrajna Oroszország általi teljes leigázásához igyekeznek-e kikövezni az utat, hogy azután más kérdésekkel foglalkozhassanak.
Éppen ezért érdemes most figyelni Trump (valamint Rubio és Waltz) reakciójára, hogy az különbözik-e majd — mert ezen keresztül felmérhető, mennyire lesz konfliktusokkal terhelt a Biden-Trump átmenet. Ha Trump vagy a kiválasztottjai elleneznék Biden lépését, az aggasztó jel lenne. Közvetlenül ellent mondana mindazoknak, akik komolyan veszik a „béke kivívása az erő felmutatása révén” (peace through strength) doktrína — mint trumpi vezérelv — ígéretét. Ami még rosszabb, egy ilyen nyilatkozat további bátorítás lenne Vlagyimir Putyin számára.