Guns vs. butter / Fegyvert vagy vajat
The basics of Houthi war governance / A hútik háborús kormányzásának alapjai (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
It’s the summer, right? So this is a quick post. Easier to write, easy to read.
I got a great question from someone yesterday.
Why don’t the Houthis have to face the guns vs. butter dilemma more acutely?
The Houthis have sunk two bulk carriers last week, and have recently launched another ballistic missile at Israel. Meanwhile, a large share of the population in their areas suffers from basic food insecurity, malnutrition, the lack of adequate health care, and the spread of infectious diseases. Millions are internally displaced.
The origin of the concept of the guns vs. butter dilemma: far from Yemen → Hermann Göring, apparently. As the Nazis’ plenipotentiary economic leader at the time, he sought to explain to his audience with reference to this formula that choosing guns over butter is the wise choice. Later on, economists in the footsteps of Paul A. Samuelson portrayed this more as an actual choice. They thus illustrated, using a function, that there can be a trade-off between the production of various things. You produce more of this → you produce less of that. Less health care for your people → more ballistic missiles. For instance. Though not everyone will appreciate such a resolution of the trade-off.
So why isn’t this a problem for the Houthis?
The international community, led by the UN, has been delivering a lot of aid to Yemen, including to Houthi-controlled areas, taking care of not so much the “butter” but the primary need for bread itself.
Recently, the U.S. under the Trump administration largely stopped aid to Yemen, significantly reducing overall international aid flowing to the country, but the Houthis don’t seem very sensitive to such changes.
That lack of sensitivity can stem from (i) Iran financing the “guns,” taking out the “vs.” from “guns vs. butter;” (ii) the Houthis counting on Iranian support in Yemen’s intra-state conflict, against other factions and their external supporters — and Tehran’s support comes with expectations; (iii) the Houthis being rather strongly convinced that they have a good — and not at all unpopular — cause to use their
gunsmissiles & drones for; (iv) chokepoint-geopolitics giving them a permanent opportunity to act impactfully; (v) the Houthis being in a position to justify what they do, mobilize support, and forcibly repress dissent among the population in their areas.
Magyar nyelvű változatban:
Nyár van, nem igaz? Szóval ez egy gyors bejegyzés lesz. Könnyebb megírni, könnyebb olvasni.
Tegnap kaptam egy jó kérdést valakitől.
A “fegyvert vagy vajat” dilemma miért nem jelent komolyabb fejfájást a hútik számára?
A hútik a múlt héten két ömlesztettáru-szállító hajót süllyesztettek el, és nemrég újabb ballisztikus rakétát indítottak Izrael ellen. Eközben az általuk ellenőrzött területen élő lakosság nagy része alapvető élelmiszerhiánytól, alultápláltságtól és a megfelelő egészségügyi ellátás hiányától szenved; számos fertőző betegség sújtja őket. Több millióan közülük belső menekültek.
A “fegyvert vagy vajat” dilemma elgondolásának eredete: Jementől igen messze, térben is, időben is → Hermann Göring volt a forrás, úgy tűnik. A nácik akkori teljhatalmú gazdasági vezetőjeként azt magyarázta így a hallgatóságának, hogy a fegyvereket választani a vaj helyett az igazán bölcs döntés. Később közgazdászok sora Paul A. Samuelson nyomdokain ezt inkább tényleges választásként ábrázolta, függvényen szemléltetve, hogy a különböző dolgok előállításának szándéka kompromisszumot diktálhat. Ha ebből többet termelünk → abból kevesebbet termelhetünk. Kevesebb egészségügyi ellátást biztosítunk a népnek → több ballisztikus rakétát indíthatunk. Például. Persze nem feltétlenül értékeli mindenki, ha így kezeljük az átváltási viszonyt.
De miért nem jelent ez problémát a hútik számára?
A nemzetközi közösség az ENSZ vezetésével sok segélyt juttat Jemenbe, többek között a hútik által ellenőrzött területekre is — nem is a „vajról”, hanem elsősorban magáról a kenyérről mint elsőrendű szükségletről gondoskodva.
A közelmúltban a Trump-kormányzat az USA részéről nagyrészt leállította a Jemennek nyújtott segélyeket, jelentősen csökkentve ezzel az országnak érkező nemzetközi támogatást. Ám úgy tűnik, hogy a hútik nem túl érzékenyek erre.
Az érzékenység hiánya abból eredhet, hogy (i) Irán finanszírozza a „fegyvereket”, így a „fegyverek vs. vaj” képletből kikerül a „vs.”; (ii) a hútiknak fontos Irán támogatása Jemen belső fegyveres konfliktusaiban, a velük szemben álló frakciók és azok külső támogatóinak ellenében — Teherán támogatásához pedig elvárások is társulnak; (iii) meglehetősen erősen meg vannak győződve arról, hogy helyénvaló, ráadásul eleve nem is népszerűtlen célra használják a szóban forgó fegyvereket; (iv) a fojtópont-geopolitika állandó lehetőséget biztosít számukra a jelentős hatást kiváltó cselekvésre; (v) emellett pedig abban a helyzetben vannak, hogy az általuk ellenőrzött terüleleteken élők felé igazolni tudják, amit tesznek, tömeges támogatást mozgósítva hozzá, és erővel elnyomva az egyet nem értők hangját.