Football fanning the flames / A futball fúriája
A look back at Maccabi Tel Aviv's match in Amsterdam / Visszatekintés a Maccabi Tel Aviv amszterdami mérkőzésére (D. Vékony)
By Dániel Vékony (Assistant Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
What recently happened in Amsterdam — pre-match and post-match incidents of violence related to a November 7 UEFA Europe League game between local AFC Ajax and Maccabi Tel Aviv — was a complex mix of hooliganism, hate crimes and revenge attacks. Maccabi fans had their share in it, which is noteworthy in a more nuanced way than most “both sides are responsible” narratives would have it.
Traditionally, Maccabi Tel Aviv fans are associated with a liberal Ashkenazi middle-class Tel Aviv-dweller background. In Israeli football, Beitar Jerusalem used to be associated with anti-Arab sentiment. As evidenced by the events in the Dutch capital, the October 7, 2023 attack by Hamas in Israel seems to have caused some of the Maccabi Tel Aviv fan base to develop stronger anti-Arab attitudes, too. This shows that even if Hamas is losing militarily, it was successful in pushing the Jewish population of Israel towards increased radicalisation. Last week was not the first time Maccabi Tel Aviv fans went on an anti-Palestinian rampage, attacking individuals and tearing down Palestinian flags in a European city. What was different this time is the violent response this got after the match from an angry crowd that gathered around the stadium.
Western media focused at first on the events after the football match. Politicians were very quick to characterize the events as antisemitic attacks. Many drew an analogy between the anti-Jewish pogroms of European history and the post-match events during which Maccabi fans were harassed and attacked. Later reporting was more nuanced, uncovering the fact that Maccabi fans also committed hateful acts in the run-up to the football match that were causally connected to the violent events after the football match.
Racism may have been present in all of this — on both sides. However, the framing of the event exclusively as “antisemitic” is problematic, because it ignores specific causal elements of what happened (what mattered there and then to those involved) along with the agency of the Maccabi fans that participated in pre-match violence. Such labelling abound, nonetheless, since there is an ongoing “kulturkampf” concerning the meaning of antisemitism and its links to anti-Zionism. These expressions have been used and abused by different interest groups, as suits their interests.
This may obscure the bottom line that what happened to the Israeli fans after the match was unacceptable — just like what some Jewish Israeli fans of Maccabi Tel Aviv did in Amsterdam can also be characterised as such. Placing Jewish or Israeli actions in general beyond this kind of criticism — just as illiberal Muslim activists in Europe were once treated likewise by liberal intellectuals in the 1990s and early 2000s — cannot be a workable approach if we are interested in understanding events, or in building democratic societies with free speech. Perhaps needless to say, this point can be extended to discussions of much else, including events in Gaza, Lebanon or the broader Middle East.
Magyar nyelvű változatban:
Ami a közelmúltban Amszterdamban történt – a meccs előtti és utáni erőszakos események a helyi AFC Ajax és a Maccabi Tel Aviv november 7-i UEFA Európa Liga-mérkőzése kapcsán – a huliganizmusnak, gyűlölet-bűncselekmények sorozatának és a bosszúvágytól fűtött erőszaknak az összetett keveréke volt. A Maccabi-rajongóknak is volt részük az eseményekben, ami ugyanakkor árnyaltabb módon veendő figyelembe, mint ahogyan azt a legtöbb „mindkét fél felelőssége, ami történt” narratíva kezelné.
Hagyományosan a Maccabi Tel Aviv rajongóit a liberális askenázi középosztálybeli réteggel lehet asszociálni. Az izraeli futballban a Beitar Jeruzsálem az a csapat, melyet korábban arabgyűlölő nézetekkel hoztak összefüggésbe. Amint azt a holland fővárosban történtek mutatják, úgy tűnik, hogy a Hamász 2023. október 7-i izraeli támadása a Maccabi Tel Aviv szurkolótáborának egy részét is erősebben arabellenes nézetek felé taszította. Mint ez jelezheti, még ha a Hamász vesztésre áll is katonai értelemben, sikeresen hajtotta Izrael zsidó lakosságát a fokozott radikalizálódás felé. Nem a múlt hét volt az első alkalom, hogy Maccabi Tel Aviv-szurkolók palesztinellenes tombolásba kezdtek, hogy aztán megtámadjanak valakit és palesztin zászlót rángassanak le a földre egy európai városban. Ami ezúttal eltért a korábbiaktól, az az erőszakos reakció volt, amit ez a meccs után kiváltott a stadion körül összegyűlt dühös tömeg részéről.
A nyugati média kezdetben a focimeccs utáni eseményekre összpontosított. A politikusok nagyon gyorsan antiszemita támadásoknak minősítették az történteket. Sokan párhuzamot vontak az európai történelem zsidóellenes pogromjai és a meccs utáni események között. A későbbi tudósítások azután árnyaltabbak voltak, és feltárták a tényt, hogy a Maccabi-szurkolók a mérkőzést megelőzően maguk is elkövettek olyan, gyűlölettől vezérelt cselekedeteket, melyek okozati összefüggésben voltak a mérkőzés utáni erőszakos eseményekkel.
“Rasszizmus” jelen lehetett mindebben – mindkét oldalon. Az esemény kizárólag „antiszemitának” való beállítása azonban problematikus, mert figyelmen kívül hagyja a történtek konkrét oksági elemeit (ami ott és akkor az érintettek számára számított), valamint a Maccabi-szurkolók aktív cselekvő mivoltát, vagyis részvételüket a meccs előtti erőszakban. Az ilyen címkézés mégis elterjedt, ami nagyrészt annak a „kulturkampfnak” a terméke, mely jelenleg az “antiszemitizmus” jelentésének és az anticionizmussal való kapcsolatának értelmezésével kapcsolatban zajlik. Ezeket a kifejezéseket különböző érdekcsoportok sokasága használja a maga módján, vissza is élve velük az érdekeinek megfelelően.
Ez pedig elhomályosíthatja a lényeget, miszerint elfogadhatatlan volt az, ami az izraeli szurkolókkal történt a meccs után – ahogyan az, amit a Maccabi Tel Aviv egyes szurkolói tettek Amszterdamban, szintén így jellemezhető. A zsidó vagy izraeli cselekedeteket általában a kritikázálhatóságon kívül helyezni – ahogyan az európai illiberális muszlim aktivistákat is hasonlóan kezelték liberális értelmiségiek az 1990-es években és a 2000-es évek elején – nem lehet működőképes megközelítés, ha az események megértésében vagyunk érdekeltek, vagy éppen a demokratikus társadalmak szólásszabadságában. Talán mondani sem kell, hogy ez a pont érvényes lehet sok más téma kontextusában is, beleértve a gázai vagy a libanoni eseményeket, vagy éppen a tágabb értelemben vett Közel-Kelet történéseit.