Europa Hotel, Belfast: The "most bombed hotel" / A "legtöbb bombamerényletnek kitett szálloda"
Notes from a visit / Jegyzetek egy látogatás nyomán (P. Marton)
By Péter Marton (Associate Professor, Department of International Relations, Corvinus University of Budapest)
< Magyar változat elérhető alább / Scroll down for the Hungarian version >
Photo (by the Author): the Europa — site of the 50th BISA (British International Studies Association) conference, the first ever in Northern Ireland
The Europa Hotel in Belfast was built by July 1971 on the site of the former Great Northern Railway Station. Work was not entirely finished when the first (P)IRA (Provisional Irish Republican Army) incendiary devices targeting it went off, just five days before the planned grand opening, which was held anyway. Thus the Europa’s reputation of being a “most bombed” hotel began to take shape — very unfavourable back then, turning into little more than intriguing trivia by today.
Some claim that Sarajevo’s Holiday Inn can compete for this reputation, but in fact it was the target of a different kind of violence (sniper fire, shelling). Hotels in Mogadishu, Kabul, or Baghdad have also frequently been targeted by direct and indirect fire, bombed, or even assaulted. Russia has often targeted hotels in Ukraine where members and associates of the international press were staying. Yet, by the sheer number of incidents, the Europa is actually ahead of other establishments.
The Europa had to be closed several times after taking major damage (in 1975, 1991 and 1993). After the 1975 attack, the windows were boarded up. This led to Europa being mockingly dubbed the “Hardboard Hotel.” From its history, even unexploded bombs are noteworthy — one that was left by IRA gunmen in the lobby could have caused major structural damage to the building, in October 1971.
Some try to come up with exact figures for the question of “bombed how many times,” but several of the attacks involved bombs nearby, causing at most some windows shattered, while mere threats led to evacuations, too, resulting in many more significant incidents of note, overall, than actual bombings of the hotel itself.
An intriguing question is why the Europa was such an attractive target, beyond its prestige-investment symbolic status. Most point out that it was correspondents’ hotel-of-choice. Journalists’ sources, including officials, often visited the hotel, too. Because of the bombings, there were not many other guests at times (save for, perhaps, plainclothes police and spies). This guaranteed media attention, amplifying the (P)IRA’s impact. There were several explosions recorded by press cameramen as they happened, for example when a truck bomb exploded between the hotel and the Opera House (see old footage + my own picture from the site from Thursday, attached below).
A tentative proposition from my part, entirely speculative in nature, is that, since the (P)IRA is known (just like the Loyalist groups) to have extorted money from entrepreneurs (or collected voluntary and “volunteered” contributions, if you wish to put it that way), for example in construction, I would not be surprised if they may have somewhat tapped into the revenues generated from the constant repair works at Europa, too, especially in the first three years of the hotel, which saw a total of 25 incidents involving bombs of some kind. Some more literature of interest in this regard, and also for context:
Horgan, J. & Taylor, M. (1999): Playing the ‘Green Card’ – financing the Provisional IRA: Part 1. Terrorism and Political Violence, 11(2), 1–38.
Horgan, J. & Taylor, M. (2003): Playing the ‘Green Card’ – financing the Provisional IRA: Part 2. Terrorism and Political Violence, 15(2), 1-60.
Morrison, K. & El Binni, A. (2022): War Hotels. Newbridge, Ireland: Merrion Press.
To conclude, here is another picture combo. Old footage of the October 1971 bomb left in the lobby, in that white box, and my own picture of around and about the same spot (in a heavily re-structured & redesigned environment) from Thursday.
Magyar nyelvű változatban:
Kép (a Szerző felvétele): a szálloda — a BISA (British International Studies Association) ötvenedik konferenciájának színhelye; az első olyan BISA-konferenciáé, melyre Észak-Írországban került sor
A belfasti Europa Hotel 1971 júliusára épült meg, az egykori Great Northern vasútállomás helyén. A munkálatok még nem fejeződtek be teljesen, amikor a (P)IRA (Provisional Irish Republican Army, Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg) első gyújtóbombái borítékba rejtve befutottak, öt nappal a tervezett ünnepélyes megnyitó előtt, amelyet csakazértis megtartottak. Így kezdett el felépülni az Europa körül a „legtöbb bombamerényletnek kitett szálloda” cím egykor nem túl szerencsés, ma már inkább érdekességszámba menő reputációja.
Egyesek azt állítják, hogy a szarajevói Holiday Inn felveheti vele a versenyt, de az a hotel valójában másfajta erőszaknak (orvlövész-tűznek, tüzérségi tűznek) volt kitéve. Többek között Mogadishuban, Kabulban és Bagdadban is ért szállodákat tüzérségi tűz vagy bombamerénylet — még rohamra is akad példa. Oroszország is gyakran kifejezetten olyan ukrajnai szállodákat vett célba az elmúlt években, ahol a nemzetközi sajtó munkatársai szálltak meg. Az incidensek puszta számát tekintve azonban az Europa megelőzi ezeket a létesítményeket.
Az Európát többször is be kellett zárni nagyobb károk miatt (pl. 1975-ben, 1991-ben és 1993-ban). Az 1975-ös támadás után az ablakokat bedeszkázták, aminek a következtében ráragadt a “Hardboard Hotel” informális elnevezés (mely farostlemezekre utal elsődlegesen, de a “cardboard hotel” kifejezés is benne van valahol, gunyorosan). A szálloda történetéből még a fel nem robbant bombák is említésre méltóak — az egyik, melyet az IRA fegyveresei hagytak hátra az előcsarnokban, 1971 októberében, komoly szerkezeti károkat okozhatott volna az épületben, ha működésbe lép.
Egyesek próbálnak pontos számokkal előállni a hotelt “ért” támadásokkal kapcsolatban, de ezek egy része ténylegesen nem a szállodában, hanem ahhoz közelebb-távolabb elhelyezett bombákhoz kapcsolódik, amelyek legfeljebb ablakokat törtek be. Eközben puszta fenyegetések is vezettek az épület evakuálásához. Összességében tehát jóval több említésre méltó incidens volt, mint tényleges bombázás, illetve több volt “a hotelt érintett,” mint a kifejezetten “a hotelt ért” támadás.
Érdekes kérdés, hogy miért lehetett az Europa ilyen vonzó célpont, túl azon, hogy presztizs-beruházásként szimbolikus jelentőséggel bírt. A legtöbben rámutatnak, hogy a tudósítók preferált szállodája volt. Az újságírók forrásai, köztük tisztviselők is, gyakran látogattak el ide. A bombázások miatt időnként nem is volt ott más vendég nagyon (na jó, még esetleg néhány fedésben ténykedő rendőrön és hírszerzőn kívül). Ez pedig garantálta a média figyelmét a támadások iránt, felerősítve az IRA tevékenységének hatását — több robbanást is rögzíteni tudtak a sajtó operatőrei, például amikor egy teherautó-bomba robbant fel a szálloda és az Operaház között (lásd alább az archív felvételt erről az esetről + saját, most csütörtökön készült képemet az egykori helyszínről).
Egy spekulatív jellegű felvetés részemről az ügyben: mivel a (P)IRA (a lojalista csoportokhoz hasonlóan) köztudottan pénzt zsarolt ki vállalkozóktól (avagy önkéntes és „önkéntesített” hozzájárulásokat gyűjtött, ha úgy jobban tetszik), például az építőiparban, nem volnék meglepve, ha valamennyire megcsapolták volna a folyamatos javítási munkákból származó bevételeket is, különösen a szálloda történetének első három évében, amikor összesen 25 incidens történt. Íme, néhány érdekes irodalom ezzel kapcsolatban, és kontextus gyanánt:
Horgan, J. & Taylor, M. (1999): Playing the ‘Green Card’ – financing the Provisional IRA: Part 1. Terrorism and Political Violence, 11(2), 1–38.
Horgan, J. & Taylor, M. (2003): Playing the ‘Green Card’ – financing the Provisional IRA: Part 2. Terrorism and Political Violence, 15(2), 1-60.
Morrison, K. & El Binni, A. (2022): War Hotels. Newbridge, Ireland: Merrion Press.
Zárásnak még egy képkombináció. Régi felvétel az 1971 októberében az előcsarnokban hagyott bombáról (l. a fehér dobozt), és az én saját képem körülbelül ugyanarról a helyről (erősen átalakított-átépített környezetben) csütörtökről.